Ebfog vagy nem ebfog? – süllők a horgon

Ki ne kapta volna meg gyerekként a felnőttek egyik kedvenc kérdését: „Na, mi a különbség a süllő és a kősüllő között?” Az ebfog van vagy nincs képletet elméletben persze mindenki fújja, de a tapasztalatlan pecás kezébe kerülő csíkos ragadozók a való életben bizonyon gyakran „félre” lesznek diagnosztizálva. Mivel a két fajjal sokszor egyazon helyszínen is találkozhatunk, nem baj, ha jól szemügyre vesszük őket.

A Körös-vidék esetében is elmondható, hogy a süllő és a kősüllő számos vízterületen, sokszor közvetlenül egymás mellett tartózkodva van jelen. Nem jellemző, hogy konkurálnának egymással, így egy-egy jó ragadozós helyen – akadó, kövezés – akár mindkét faj egyedeivel találkozhatunk horgászatunk folyamán. Hangsúlyosan indokolt tehát magabiztos elkülönítésük, főként annak tükrében, hogy a két faj kifogását eltérően szabályozzák a hazai törvények.

A híresen ragadozós körösi haltanyákon gyakran mindkét faj jelen van

Élőhelyi és külalaki hasonlóságaik mellett természetesen alapvető különbözőségek jellemzik a két fajt. A kősüllőnek kisebb az oxigénigénye, a szakemberek ezért indikátorfajként is tekintenek rá, mivel ha egy holtági környezetben eutrofizációs, azaz elöregedési folyamat indul be, akkor ott állománya rendkívüli módon fel tud futni.

Kiváló körös-vidéki példa erre a Kákafoki-holtág, amelyben kifejezetten stabil kősüllő populáció él, távolabb tekintve pedig a Tisza-tó esete, ahol a lassú elöregedési állapotok szintén kedveztek egy erős kősüllő állomány kialakulásának.

Egy kákafoki köves a kövezésről

Természetesen a folyóvizekben is találkozhatunk kősüllővel, de a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos egyre ritkábban. Ennek okai egyelőre nem tisztázottak, hiszen a szaporodási körülményeken, a predáción, az inváziós fajok jelenlétén túl rengeteg egyéb körülmény befolyásolhatja az állománycsökkenés negatív tendenciáját, ami tudvalévő nem csak nálunk, de több szomszédos országban is megfigyelhető. Európában a sebezhető fajok között tartják számon.

Riasztó példa minderre, hogy a Duna-delta eutróf környezetében olyannyira nem találkoztak évek óta kősüllővel, hogy az ottani szakemberek egy Duna-delta halait bemutató könyv kapcsán a magyar kollégáktól kértek fotót a fajról.

A kősüllő természetes vizeken történő hanyatlása indokolta, hogy hazánkban a korábbi 3 kg-os napi mennyiségi korlátozást lecsökkentették 3 darabra, illetve a méretkorlátozást 20 cm-ről felemelték 25-cm-re, továbbá a tilalmi ideje is jóval tovább kitolódik a süllőénél, így március 1-től június 30-ig tart. (*A Körös-Maros Nemzeti Park területén – Hármas-Körös; Hortobágy-Berettyó – a kősüllő egész évben védett.)

A két faj eltérő tilalmai (fajlagos és méret) fokozottan
indokolják magabiztos megkülönböztetésüket
(A fotón: Ikráit őrző süllő a köröstarcsai kishajó kikötő öblözetében)

A két faj elkülönítése tehát már csak ennek okán is igen fontos és hasznos tudás egy horgász számára. A meghatározásnál fontos szempont, hogy a jellegzetes oldal harántsávok a kősüllő esetében már fiatal korban is nagyon markánsak, ezek a süllők esetében sokszor még alig észrevehetők. Az előszeretettel emelgetett ebfogak is jó támpontok, hiszen míg a süllőnél az alsó-felső álkapcson 2-2 erősebb, úgynevezett kapófog található, addig kősüllőnél ezek jóval kisebbek, felnőtt egyedeknél teljesen hiányozhatnak, a fiatal példányokon azonban még megtalálhatók.

Kettős-körösi süllőfogás – a halványabb csíkozás és a fejlett kapófogak jó faji bélyegek

Kenuból mártogatott hármas-körösi kősüllő – jellegzetes zömök test, erőteljes sávozás

Mindenképpen érdemes figyelni további jó faji bélyegként ezeknek a halaknak a szájhasítékát, ami kősüllő esetében ritkán éri el a szem középvonalát, míg a süllőnél szinte minden esetben túlér azon. A kősüllő gyakorlott szemnek már ránézésre is feltűnően zömökebb hal, a süllő nyurgább, de ez nyilván kondíció kérdése is. A két faj – a csuka és sügér mellett – a téli horgászvizek legáltalánosabban fogható ragadozói közé tartozik.

A Körös-vidék folyóinak élőhelyi adottságait dicséri, hogy a térség élővizein számos olyan közös élőhelyük ismert, ahol akár egymást válthatják a horgon ezek a csíkos rokonok.

Cikk, fotók: Tószögi György

A süllő illetve a kősüllő meghatározásához az alábbi táblázatok nyújtanak segítséget:

Kősüllő (Sander volgensis)
Alak	Megnyúlt, aránylag alacsony, oldalról lapított test, feje hosszú, az orr nem sokkal haladja meg a szem átmérőjét.
Szem	Nagy
Száj	Csúcsba nyíló, elég nagy, de fölső állkapcsának vége nem ér túl a szem középvonalán. Szájában erős fogak ülnek, de a többi közül kiemelkedő ebfogai csak a 10-15 centinél kisebb, fiatal példányoknak vannak.
Úszók	Körülbelül azonos magasságú hátúszói közül az elsőben 12-14 tüske, a másodikban 20-22 elágazó sugár számolható. Farokúszója jól fejlett, a széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója rövid, benne 9-10 osztott sugár van.
Pikkely	Aprók, számuk az oldalvonalon 70-83.
Szín	Zöldesszürke oldalát határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják.
Méret	A nagyobbak testhossza 25-30, esetleg 40 cm.

Táblázat adatok: Magyarország halfaunája (Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán)

 

Süllő (Sander lucioperca)
Alak	Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított, orrhossza jóval meghaladja a szem átmérőjét.
Szem	Nagy
Száj	Csúcsba nyíló szája is nagy, fölső állkapcsának vége eléri a szem hátsó vonalát, esetleg azon is túlér. Szájában erős fogak ülnek, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő ebfogak is találhatók.
Úszók	Két hátúszója közül az elsőben 13-17 tüske, a másodikban 19-24 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a széle mérsékelten bemetszett. Anális úszója rövid, benne 11-13 osztott sugár van. Hasúszói a mellúszók alatt, de azoknál kicsivel hátrébb foglalnak helyet.
Pikkely	Aprók, számuk az oldalvonalon 80-100.
Szín	Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb harántsávok mintázzák.
Méret	A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet.

Táblázat adatok: Magyarország halfaunája (Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán)