Holtágak

A 19. század folyószabályozások következményeként a Körös-vidék élővizeit több tucat holtmeder övezi. A másfél évszázada átmetszett és leválasztott folyókanyarulatok, mintegy másodlagos ökológiai térként kiemelkedő természeti értéket jelentve fűződnek fel a vízrendszerre.

A holtágak környezeti állapota igen változó. Egyesek napjainkra már teljesen feltöltődtek, néhánynál előrehaladott eutrofizáció tapasztalható, de szép számmal vannak – főként a Hármas-Körös mentén – rekreációs horgászati céloknak megfelelő holtmedrek is.

Mélységük jellemzően 2-2,5 méter, a beépítetlen részek partszélét nádas, néhol fasor övezi, az aljzat különböző mértékben feliszapolódott, de a kanyarívek még sok helyen megőrizték az élő folyó egykori jellemzőit: a 3,5-4,5 méteres kemény, márgás talajú gödrökben réges-régi tuskók, facsonkok pihennek.

A körösi holtmedrek túlnyomó része mentett oldali, tehát az árvízvédelmi töltéseken (gátakon) kívül található, de vannak mentetlen, hullámtérben lévők is, ezek zöme úgynevezett „Szentély” típusú holtág, hasznosításukban az ökológiai szempontok hangsúlyozottan jutnak szerephez.

A mentett oldali holtágak hullámtéren maradt „nyúlványai” szintén a holtmedri-rendszerek részei, hasznosításuk környezeti állapotuknak, természeti jelentőségüknek megfelelően történik (vannak horgászhatóak és szentélyértékűek is).

A Körösök mentén található horgászati hasznosításra alkalmas holtágak mintegy felét a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége kezeli. Néhány már több mint négy évtizede a KHESZ (és elődszervezetinek) hasznosításában áll – pl. Félhalmi-, Danzug-, gyomai Siratói-holtág. Régóta „nagykorúvá érett”, sok kapitális egyeddel „kinevelődött” halállományuk miatt ezek a vízterületek mindig is a legkedveltebb körös-vidéki horgászhelyszínek közé tartoztak. Szintén frekventált holtági vízterületeknek számítanak a Szövetség kezelésében lévő gyomaendrődi belterületi holtágak, illetve a méretükkel, rekreációs potenciáljukkal országosan is kiemelkedő, közel 30 kilométer hosszú Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös (Kákafoki-holtág) és a Peresi-holtág.

Bár a holtági halfaunák faji összetettségükben nem vetekedhetnek az élővízi halközösségekkel, a okszerű halgazdálkodás következtében a Szövetség vízterületein a horgászat általános célhalait tekintve mégis változatos, stabil állomány található.

A KHESZ hasznosításába tartozó holtágakon leggyakrabban horogra kerülő halfajok: ponty, amur, dévérkeszeg, karikakeszeg, süllő, csuka, harcsa, balin, sügér, compó, küsz, bodorka, vörösszárnyú keszeg, ezüstkárász, törpeharcsa, busa-fajok, naphal.

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége hasznosításába tartozó holtágak:

(A frekventáltabb vízterületek kiemeléssel jelölve*)

A KHESZ hasznosításába tartozó szentély jellegű holtágak a Hármas-Körös mentén (kíméleti területek, egész évben tiltott a horgászat): Őzény-zugi-holtág, Aranyosi-holtág, Borza-holtág, Kisfoki-holtág