Kettős-Körös

Fotó: Tószögi György

A vízterület adatai:

  • Teljes vízgyűjtőterülete: 1295 km²
  • Teljes hossza: 37,3 km
  • A meder átlagos szélessége: 40-100 méter
  • Hullámtér átlagos szélessége: 250-300 méter
  • A víz átlagos mélysége: 3-6 méter (duzzasztott vízállás esetén)
  • Legmélyebb mederrészek: 8-10 méter között (duzzasztott vízállás esetén)

Horgászati információk:

  • A teljes szakasz KHESZ kezelésben
  • Csónakhasználat: engedélyezett (hajózási útvonal)
  • Kishajó kikötők: Szanazug (fehér- és fekete-körösi összefolyás), Békés, Köröstarcsa
  • Duzzasztó: Békés (hajózsilip nincs, de kishajó sólyázás lehetséges)
  • Kíméleti terület: a dobozi közúti híd és a békési duzzasztó között a bal oldali kiöntés, március 1-től május 31-ig nem horgászható
  • Jellemző mederadottságok: felvízen mesterséges mederágy sekély kiöntésű fás-bokros hullámtérrel, alvízen agyagos-márgás illetve kövezett kanyarok, gyakoriak a mederbe csúszott fák
  • Legjellemzőbb (horgász)halfajok: ponty, amur, süllő, csuka, harcsa, balin, sügér, keszegfélék, menyhal, kárász, busa

Az árvízvédelmi töltéseken (gátakon) a járművel történő közlekedés engedélyhez kötött, amelyről bővebben a Közlekedés a gátakon menüpont tájékoztat. A keresztirányú (rámpán történő) áthaladás engedély nélkül is lehetséges.

Vonatkozó területi jegy típusok (bővebben itt):

  • Összevont
  • Egységes-Körösök
  • Felsővízi

​A vízterületre a KHESZ helyi horgászrendje vonatkozik.

A Kettős-Körösről általánosságban

Ennek a folyónak az egységes horgászati hasznosításba kerülése alighanem az egyik leginkább vágyott és várt, beteljesült esemény az élővizeket preferáló horgászok életében. Indokolja mindezt azon egyszerű tény, hogy bár a vízterület közel harmada korábban is KHESZ hasznosításban állt (felsővíz), egészen a mostani kijelölésekig kellett várni arra, hogy a horgászati szempontból legizgalmasabb részekre már nem halász, hanem szintén horgászvízként lehessen tekinteni. Krisztina-befolyó, Samu-kanyar, Hosszúfok, Só-zug, Lestyán-kanyarok: a Kettős-Köröst ismerőknek aligha kell e néhány névnél egyéb ajánlólevél ehhez a máig sok-sok titkot és még több legendát őrző kiváló adottságú horgászvízhez.

A Kettős-Körös a Fekete- és Fehér-Körös találkozásával Szanazugnál kezdi útját. Nevét a Bihar-hegységben eredő két szeszélyes folyó egyesült víztömegéről kapta, amelyek 19. századi vízszabályozásokat megelőző találkozási pontja eredetileg Békésnél volt.

A Körös-vidék többi élővízéhez hasonlóan ennek a folyónak is megvannak azon jellemzői, amelyek legfőbb sajátosságait adják. A Kettős-Körös esetében ez legmarkánsabb módon a folyószabályozás, illetve a Békésnél található duzzasztó hatásának együttes kontrasztjában jelenik meg.

A Kettős-Körös felső 15,5 km-es része, a Szanazugnál bő száz éve – „feljebb” – kialakított fehér- és fekete-körösi összefolyás révén teljes egészében mesterséges folyóágy, az eredetileg Gyula-Békési-Nagycsatorna névre keresztelt, kubikosok által ásott medervonulat része.

Ezen az egyenes medervonalon, a szanazugi összefolyástól mért 11. folyamkilométerben található a békési duzzasztó, amely a tavasztól-őszig tartó üzemszerű duzzasztásakor a felsővíz teljes szakaszán az alsóvízi mederviszonyokhoz képest kétszeres-háromszoros szélességű vízfelületet hoz létre, aszályos nyári időszakban már-már tározószerű, állóvizű jelleget kölcsönözve a folyó ezen felső részének.

A helyenként akár 120-150 méter széles vízfelület jobb parti része az ásott, duzzasztáskor 4-5 méter mély víztömeget tartó egynemű mederágy, a bal oldala pedig a hullámtéren szétterülő, csupán 0,5-2 méter mély, bokrokkal, fákkal, kiszáradt tuskósorokkal tarkított, nyáron vízinövényekkel dúsan tenyésző kiöntés.

Bár a mesterséges meder és a duzzasztóhatás együttese számos szempontból kedvezőtlenebb életteret jelent a természetes mederadottságok képest, a felvíz kiöntései jelentősen javítanak ezen az ökológiai szemponton az állóvízi környezetet kedvelő vagy ahhoz jól alkalmazkodó halfajok javára.

Nyári időszakban a halak előszeretettel tartózkodnak a bal oldali kiöntéses részeken, amely a háborítatlanabb, búvóhelyben és táplálékban egyaránt bővebb viszonyoknak köszönhető. A tökleveles, sulymos, sekély vizű kiöntést különösen kedvelik a nagytestű pontyok és amurok, ám a kapitálisabb méretű halak megfogása itt bizony horgászt próbáló feladat.

A felsővízi horgászsikerekben kiemelkedő a ponty, az amur és a keszegfélék fogása, a ragadozók közül leggyakoribb a süllő, a csuka és a balinzsákmány, illetve kisebb harcsák.

A felsővíz, a sajátos élőhely-típus miatti és a már előzőleg is másfél évtizedes múltú szövetségi hasznosításnak köszönhetően a Körös-vidék egyik legfrekventáltabb folyóvízi horgászterülete. Különösen a Doboz településnél lévő közúti híd és a duzzasztó között sorakozik számtalan jól „kiült” horgászhely a jobb partban, de a túloldalon is sokan alakítanak ki állásokat a kiöntések meghorgászhatóságára. (A bal parti kiöntés dobozi közúti híd és dánfoki szivornya közötti szakasza március 1. és május 31. között kíméleti terület funkciót tölt be, nem horgászható!)

Hasznos tanács: üdülési szezonban napközben gyakori a hobbi célú motorcsónakázás a felsővízen, ezért a jobb parti horgászathoz érdemesebb esti/éjszakai és reggeli órákat választani.

A békési duzzasztó egy olyan választóvonalat képez a folyón, amely mind az élettérre vonatkozóan, mind a horgászlehetőségek szempontjából meghatározó különbségekkel egy merőben más arcát tárja fel a Kettős-Körösnek.

A duzzasztó közvetlen alvízi környezete – a vízlépcsők általános ismérveiből fakadóan – természetszerűleg kiváló és igen kedvelt horgászhely. A pergetők, mártogatók szinte állandó vendégek itt, zsákmányuk leggyakrabban süllő, balin, domolykó, ritkábban harcsa, csuka, míg a finomszerelékes horgászok keszegfélékre, olykor márnára, paducra számíthatnak leginkább.

Az igazi kettős-körösi hangulat azonban Békés települést elhagyva köszönti a horgászt. A folyó, a helyiek között Krisztinának nevezett élővíz-csatornai becsatlakozási pont után – az egykori fehér- és fekete-körösi összefolyás térségében – eredeti medrét veszi fel. Bár sok kanyarulatát lemetszették, a folyó megőrizte vadregényes mivoltát, jó néhány megmaradt kanyaríve megannyi ékszere a tájnak.

Jóval keskenyebb, de annál változatosabb, a duzzasztási időszakban helyenként akár 7-10 méteres mélységeket is rejtő, fás partbecsúszásokkal, márgás partoldalakkal, számos kövezett kanyarívvel tarkított ágya titkai kifürkészésére csábítja a horgászt. A békési részektől – a mezőberényi és köröstarcsai részeken át – végig a Sebes-Körössel való egyesülésig számos, ígéretesebbnél-ígéretesebb folyórészlet követi egymást.

A Krisztina-befolyó csak az első olyan legendásan csengő név e horgászszemet gyönyörködtető alsóvízi szakaszokon, amely egyet jelent a csendesebb, hangulatosabb vízparti környezettel, az ősi haltanyákkal, de egyben a sikerhez olykor csak sok-sok tapasztalttal elvezető nagyobb kihívásokkal is.

Kiült horgászhelyek az alsóvízen a települések környezetében mindig találhatóak, határtalan lehetőséget pedig a csónakos horgászat jelenthet, amelyet a békési, de főként a köröstarcsai kishajó kikötő szolgáltatásainak köszönhetően sokan ki is használnak.

Míg a felsővízi horgászsikerek némileg a békés halak javára billentik a mérleg nyelvét, addig az alsóvízen ez abszolút kiegyenlítetté válik, sőt, egyes szakaszokon a ragadozó halak fogásának lehetőségére súlyozódik inkább.

Krisztina, Samu-kanyar, Lippai-márga, Hosszúfoki-befolyó, Só-zug, Lestyán-kanyarok: egykor fogalmat jelentő, legendás halbőségű horgászhelyszínek, ahol az utóbbi évtizedekben-években sajnos a Kettős-Köröst sújtó balsorsok (vízszennyezések, halászat) sokszor már-már a végletekig meggyötörték a folyó életerejét, de számtalan régi-új példa bizonysága mutatja, hogy megtörni nem tudták.

A Kettős-Körös talán a horgászathoz leginkább köthető folyója a térségnek. Emberemlékezetek messzeségébe futó erőteljes horgászmúltja, a menyhalaktól az angolnákon át a gyönyörű harcsák, süllők, balinok és a folyó számos egyéb hala jelentette felejthetetlen fogások ma is apáról-fiúra szálló történetek sokasága. Szerethetőségét azonban legjobban a települések szinte dinasztiaszerűen megújuló horgásznemzedékeinek folyó iránti kötődése tükrözi, mely szerint a Kettős-Körösről horgászszívnek lemondani nem lehet és nem is érdemes.

KHESZ