Sebes-Körös

Fotó: Tószögi György

A vízterület adatai:

  • Teljes vízgyűjtőterülete: 3.024 km²
  • Hazai vízgyűjtőterülete: 575 km²
  • Teljes hossza: 209 km
  • Hazai hossza: 58,6 km
  • A meder átlagos szélessége: 20-40 méter
  • Hullámtér átlagos szélessége: Körösladányi duzzasztó alatt 300 méter, felette 100-150 méter
  • A víz mélysége: 0,5-4 méter (duzzasztott vízállás esetén)
  • Legmélyebb mederrészek: 5-6 méter (duzzasztott vízállás esetén)

Horgászati információk:

  • A teljes hazai szakasz KHESZ kezelésben
  • Csónakhasználat: engedélyezett (hajózási útvonal)
  • Kishajó kikötők: nincs (Körösladánynál tervezés alatt)
  • Duzzasztó: Körösladány (hajózsilip nincs, sólyázás nem lehetséges)
  • Fenékgát: Körösszakál
  • Horgászati tilalmak: a telelő halak védelmében december 1-től február 28-ig tilos horgászni a Berettyó torkolattól felfelé 500 méteren, illetve a körösladányi duzzasztót elkerülő hallépcső teljes területén, a bal parton a hallépcső befolyójától felfelé számított 100 méterig, továbbá a jobb parton a befolyójával szemben számított 50 méteres partszakaszon belül.
  • Jellemző mederadottságok: alsóbb részeken agyagos-márgás kanyarok, gyakoriak a vízbecsúszott fák, (kövezett részek ritkák), felsőbb szakaszokon zátonyos, agyagpados, padmalyos szakaszok, kevés kanyar
  • Legjellemzőbb (horgász)halfajok: alsóbb szakaszokon süllő, balin, harcsa, csuka, ponty, keszegélék, domolykó, sügér, márna, menyhal, kárász; felsőbb szakaszokon domolykó, márna, paduc, süllő, szilvaorrú keszeg, menyhal, illetve számos védett halfaj gyakran előfordul, pl. bucó- és csíkfélék

Az árvízvédelmi töltéseken (gátakon) a járművel történő közlekedés engedélyhez kötött, amelyről bővebben a Közlekedés a gátakon menüpont tájékoztat. A keresztirányú (rámpán történő) áthaladás engedély nélkül is lehetséges.

Vonatkozó területi jegy típusok (bővebben itt):

  • Összevont
  • Egységes-Körösök
  • Felsővízi
  • Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó és csatornák

​A vízterületre a KHESZ helyi horgászrendje vonatkozik.

A Sebes-Körösről általánosságban

A Sebes-Körös a 19. század közepéig kiöntéseivel a Kis-sárrét láprétjeit táplálta, amelyben Körösszakál-Biharugra után terült szét, majd csak Vésztőtől vájva mélyebb utat magának. A vízszabályozáskor a mocsárvilágon keresztül egy új medret ástak a folyónak,  így szárítva ki a vízjárta területeket.

Ez a Kis-sárréten keresztülfutó, sok helyen teljesen egyenes vonalvezetésű mesterséges meder jelenti ma a Sebes-Körös hazai szakaszának döntő részét. Kanyargósabbá csak Szeghalom térségétől válik: innen helyenként már eredeti ágyában keresi  kapcsolatát a Köröstarcsa felől délnyugati irányból érkező Kettős-Körössel.

Sokak véleménye, hogy az erőteljes tájátalakító hatások ellenére a Sebes-Körös a vízrendszer „legélőbb” folyója maradt. Kétségtelen tény, hogy a Körös-vidék élővizei közül ez a víz őrizte meg leginkább a nevében is fémjelzett „sebes” vízmozgását, ami egykor a Körösök általánosan karakteres tulajdonsága volt. Ennek megfelelően a Sebes-Körös leginkább a márna szinttáj folyója, ezt a jellemzőjét a Körösladánynál lévő duzzasztó is csak egy rövid, néhány kilométeres felvízi szakaszon képes befolyásolni.

Ez a gyorsabb, „élőbb” vízmozgás az ökoszisztémára is kedvező hatást gyakorol. A Sebes-Körösnek rendkívül fauna-gazdag a halállománya, ami a horgászatban számottevő és a természetvédelmileg jelentős fajokban egyaránt megmutatkozik. A Sebes-Körös régóta nevezetes igazi vadvízi süllőiről, balinjairól, pontyairól, márnáiról, domolykóiról, paducairól, illetve védett bucóiról, csíkhalairól.

A Körösszakálnál lévő fenékgát alatt még az sem egyedi (bár ritka) eset, hogy olykor egy-egy kisebb termetű sebes-pisztráng is a horogra kerül, de volt már példa három kiló feletti példány pergetve történő fogására is a körösladányi duzzasztónál.

A Sebes-Körös – sok egyneműsége ellenére – kiváló élőhelyeket kínál a halak számára. A kettős-körösi összefolyástól Körösladányig  tartó szakasz a folyó legmélyebb részét jelenti, e terület híresen sok akadót, kiváló haltanyákat vonultat fel, de a körösladányi duzzasztó felett becsatlakozó Berettyó folyó limányló torkolata szintén legendás horgászhelyszín.

A duzzasztó felett néhány kilométeren meglassuló folyó Fokköz után már ismét érezteti gyors mozgását, ami a felsőbb részek felé haladva egyre markánsabbá válik. Újiráztól már inkább egy domolykós, paducos víz jellemzőit kezdi mutatni, Komáditól pedig az egyre zátonyosabb mederben surrogva siető víz sok helyen már hosszanti irányban gázolható, remek lehetőségeket biztosítva a legyezős horgászathoz is.

Ezeken a felső szakaszokon a halállomány összetétele már abszolút szinttáj-specifikussá válik, a hidakról sokszor figyelhetőek meg domolykók és paducok népes rajai. A márna és a süllő szintén gyakori, ám jobban rejtőző lakója a felsőbb részeknek, az alsóbb szakaszt jobban kedvelő fajok – mint a csuka, a harcsa, a kárász és a ponty már ritkábban fordulnak elő.

Az utóbbi években sajnos a halállomány mennyiségét – főként az alsóbb szakaszokon – számos negatívan ható tényező befolyásolta (pl. ipari halászat), de e táj folyóiban csírázó életerő talán a Sebes-Köröst tudja a leggyorsabban, legmeglepőbb eréllyel regenerálni.

Ennek egyik jó példája a hazai legfelső három kilométeres, biharugrai fenékgát felett lévő, horgászok által alig látogatott szakasz, ahol paducok, márnák, domolykók, pontyok és harcsák szép állománya él viszonylagos háborítatlanságban.

KHESZ