Nem lehet szó nélkül elmenni a Körös-vidék folyóinak halközösségeit érintő, annak minőségben, mennyiségben történő pozitív változásai mellett. Az már tavaly is nyilvánvaló volt, hogy a természetesvízi kereskedelmi célú halászat 2016. évvel datálódó megszűntetésének és a folyók kizárólag horgászati célú KHESZ halgazdálkodásának következményeként finoman fogalmazva is jelentősen javult az élővizek halállománya. A folyamat azonban úgy tűnik tendenciózus és nem csupán a „véletlenek” közjátéka.
A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségéhez legfrissebben beérkezett (még feldolgozásra váró) fogási beszámolók között ismét olyan „szép” horgászélmények sorakoznak, amelyek a fenti sorokat alighanem vitaalap nélkül támasztják alá.
Kishallal fogott közel négykilós július végi tőponty – legfeljebb a fogás módja szokatlan
A már nem kirívónak számító termetes pontyok fogásai és a bőven kiló feletti – amolyan „lapát” – dévérek hírei mellett örvendetes módon olyan ízig-vérig körösi halak is kezdenek feltűnni, mint a márna. Egyelőre még nem tömegével és nem is feltétlenül nagyok (azért egyre több szebb példány akad), de mindenképpen elmozdulást jelentenek a korábbi évek márnaszegény körösi horgászhétköznapjaihoz képest.
A körösi „lapát” dévérek visszatértek
Műlegyes nimfával fogott kettős-körösi márna a békési duzzasztónál
…és egy plasztikcsalis, ugyanott
Egy feederes példány, áradó nyári vízből
Egy másik, szintén „erősen” körösi hal, a süllő különösen feljövőben van, némelyek olyan meglepő tapasztalásokról számolnak be, miszerint egyes helyek bármikor (értsd: bármilyen napszakban és átlagos napokon is) lehet fogni belőlük, ráadásul nem is feltétlen retúrokat és csak egyet-egyet. Ez abból a szempontból is örvendetes, hogy a süllő és a márna kétségkívül egyfajta indikátora e folyók ökológiai állapotainak, ami horgászszemmel nézve feltétlenül kedvező jövőképet mutat.
A közelmúlt körösi „fogas” fogásai, mint haladó pozitívumok
Hozzá kell azonban tegyük, hogy a folyamatokat nagyban segíti a térség élővizeinek ökológiai szempontból kedvező idei állapota, amit annyit tesz, hogy az áradmányos tavaszt bő vizeket adó nyár követte, utoljára ki tudja mikor előforduló augusztusi sárga vizekkel.
A körösök horgászati felértékelődésének abszolút unikális színfoltjaként pedig kiemelendő, hogy a nyár eleji időszakban több körösi kecsege fogásának is híre ment horgászberkekben, ami azért is különleges, mert ez a hal – bár az 1970-as években még szép számmal lehetett vele találkozni a horgászfogásokban – az ezredfordulóra gyakorlatilag eltűnt a vízrendszerből.
A KHESZ a korábbi hasznosítóval szemben egy merőben más szempontrendszert követve évek óta helyez ki növendék kecsegéket a Körösökbe, valószínűleg ezekből a példányokból kerülhetett mostanában egy-kettő horogra, nem kis meglepetést és főként örömet okozva feltűnésükkel a szerencsés pecásoknak.
Egy fantasztikuas fogás – pergetve fogott körösi kecsege a békési duzzasztónál
Az egyik tokhal fogásáról nemrégiben dokumentált fogási beszámoló is érkezett a Békés megyei horgászszövetséghez, ami igencsak rendhagyó körülményekről tudósított az esettel kapcsolatban. A mintegy 30 dkg súlyú fiatal vérteshalat Nagy Gábor július 6-án, pergető horgászmódszerrel, egy apró gumihallal csalta horogra a Kettős-Körös alsóvízén közvetlenül a Békési duzzasztó kövezésén.
Ha mindezen hírt és tapasztalást egy csokorba vesszük, alighanem a Körösök azon csodálatos természetével találjuk szembe magunkat, amely ezeket a folyókat egykor méltán legendássá tette és minden bizonnyal újra teheti.
Cikk: Tószögi György