A gyorsan melegedő időnek (és vizeknek) köszönhetően a múlt hét elején elkezdődődött a térség folyóin a süllők szaporodása. A köröstarcsai kishajó kikötő sekély öbleiben már két héttel ezelőtt megfigyelhető volt az itt menetrendszerűen, évről-évre nászra gyülekező süllők jelenléte.
A kikötőnyitás előtti, még nyugalmas területen megjelenő fogasok „titkos”, csendben zajló tevékenységét ezúttal is örömmel üdvözölték a „beavatott” helyiek, akik izgalommal és féltőn figyelték a folyamatokat.
Az aggodalom érthető, hiszen az utóbbi években a kedvezőtlenül alakuló hidrológiai viszonyok következtében, a kikötői öböl rézsűinek fűzfagyökereire rakott süllőikrákról rendre „leszaladt” a víz.
Mivel jelenleg a békésszentandrási duzzasztó (és a többi körösi vízlépcső is) nyári vízszintet tart és az előrejelzések egyelőre nem mutatnak extrém hidrológiai helyzetet, úgy tűnik, a térség élővizein sok helyen lehet számítani sikeres süllőívásra.
A köröstarcsai kikötőben zajló süllőnászról sikerült néhány természetes körülmények között ritkán „elkapható” pillanatot megörökíteni.
|
A süllőívásról… Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, március-áprilisban szaporodik. Tavasszal a hímek a fél méternél mélyebb, kemény aljzatú vizeket keresik fel, ahol a fészeknek alkalmas növényzetet – folyóknál az elöntött hullámtéri vegetációt vagy a parti fűzfák kimosott gyökérzetét – letisztogatják. A nőstények erre rakják ikrájukat, amelyet a megtermékenyülés után kikelésig őriznek. Az ikraszemek átmérője 1-1,5 mm, számuk testtömeg-kilogrammonként kb. 180 ezer. (forrás: Magyarország halfaunája – Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán) |
Cikk, fotó, videó: Tószögi György
