Bár már lassan mögöttünk az év első fele, rég oda vannak a gyöngyviráglevél színű szép tavaszi vizek, azért néhány igazán különleges, hamisítatlan körös-vidéki horgászélmény még előttünk áll. Olyan, amit nem lehet csak úgy akármikor „nyélbe” ütni. Érdemes rájuk készülni, hiszen ha jókor leszünk jó helyen, igazi horgászcsemegékkel tetézhetjük a sokszor már mechanikusan ismétlődő, jól bevált horgászaktusainkat.
Epres peca
Ezzel bizony érdemes igyekezni, mert már javában potyog az eperfa termése. Az utóbbi években főként az Élővíz-csatornát, de magát a Kettős-Köröst is próbának vettettük alá és az eredmény mindannyiszor frenetikus volt! És itt nem a zsákmányra kell elsősorban gondolni. (Bár akinek megfelel másfél óra alatt 10-15 formás domolykó, vagy egy-két tucat igencsak termetes bodorka és vörösszárnyú, netalán jász meg balin, meg ponty és amur, az nyugodtan gondoljon rá.) Ami ebben az „epres pecában” az igazán zseniális, az tulajdonképpen a cókmók, ami egy szál pecabot mellett tulajdonképpen elfér zsebben, aztán a cserkelés semmihez sem fogható izgalma, illetve még egy: a döbbenet, mikor szembesülünk azzal, hogyan tűnik el szempillantás alatt a lóbab méretű faeper egy fele akkora halszájban.
Az eperfa termésével csak néhány hétig cserkelhetünk. Megéri…
Egérúszás
Alighanem ismét jó úton haladunk afelé, hogy a mezőgazdaság rémeként is aposztrofált mezei pocok állomány az enyhe tél, illetve csapadékszegény tavasz és az aszályos nyár jótéteményeként alaposan túlszaporodjon és állományaik „mozgásba lendüljenek”. Akár természetes ösztönüktől űzve, akár a gabonatáblát arató kombájn miatt rejtek nélkül maradó élőhelyük rémségeitől hajtva. És bizony ilyenkor nem nézve az útnak sem szélét sem hosszát, tömegével kelnek át a természetes akadályt jelentő folyókon is. A ragadozó halak – főként balin, harcsa, nagytermetű jászok – pedig ezt kíméletlenül kihasználják táplálékszerzés gyanánt. Szokták mondani, hogy a Körös-vidék alföldi területei, főként Békés megye „szenvedi” leginkább a monokultúra áldásait, de az „egérúszós” felszíni pergetéshez, ez alighanem idén nyáron is kapóra jön.
Az előjelek idén is figyelemreméltóak az “egérúszós” felszíni pergetéshez
A kiöntés titkai
Egy duzzasztómű megléte valószínűleg nem sok igazán érdemleges haszonnal ajándékozhatja meg a folyóvizek természetes állapotokhoz szokott őshonos lakóit, de ha már így esett, a mesterséges tájreform következményeiben is meg lehet találni a kiaknázható lehetőségeket (tájidegen halszempontokból főként). Horgászat tekintetében sincs ez másként. A békési duzzasztó megfelelő példa erre, hiszen mint egy óriási betonhód, a Kettős-Körös felvízén jókora kiöntéseket hoz létre tavasztól őszig minden évben. A halak pedig nem restek élni mindezzel és ívás, táplálkozás valamint rejtőzködés céljából előszeretettel húzódnak ki a főmederből ebbe a vízitökkel fedett, ágas-bogas, fákkal és bokrokkal tarkított élőhelyre. Aki nem rest rászánni az időt, hogy ennek az ugyan mesterségesen létrejött, de különleges élőhelynek a titkait meglesse és kifürkéssze, az könnyen rabjává válhat a kiöntések forró nyáréjein, olykor pusztító adrenalinnal „támadó” horgászkalandoknak.
A kettősi kiöntéseken nappal szieszta, éjjel azonban pusztító adrenalin a jutalom
És a sort még lehetne folytatni: októberben a szentandrási (és remélhetőleg egyszer újra a szép ladányi) márnákkal, az öreg akadókon mártogatott novemberi süllőkkel, december eleji hatalmas félhalmi sügérekkel… Tovább nem is kell sorolni. Inkább a hamarosan induló „Különleges horgászélmények a Körösök vidékén”c. cikksorozatban igyekszünk mindezt megmutatni.
Cikk és fotó: Tószögi Gy.