Nyár derekára vizeinkben egyre több ivadékot figyelhetünk meg, melyek a természetes szaporulat részeként az új halnemzedéket jelentik álló és folyóvizeinknek. A ceruzahegynyitől a fűzlevélke méretig cikázó halacskák igencsak hasonlóak, avatott horgászszem elé kerülve is többnyire csak találgatás ilyenkor a faji azonosítás. Nem árt áttekinteni, hogyan is lehet megkülönböztetni az egynyarasokat, hiszen nem mindegy, hogy éppen küszt vagy kisbalint tartunk a kezünkben.
Esetenként azonban még ilyenkor sem egyszerű az egynyarasok azonosítása, ámbár igencsak fontos lehet, ha például a kishalazó szereléken gyakran megforduló, küszökre igen hasonlító kisbalinokra gondolunk. Az ivadék korú halak megkülönböztetésének problematikájáról Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja adott felvilágosítást.
A szakember elmondta, hogy nyár derekáig az ivadékok apró termetük miatt nemigen határozhatóak. Az egynyaras halak általában augusztus tájékán érik el azt a 3-4 cm-es testméretet, amikor már hordozzák az ivarérett egyedekre jellemző faji jegyeket, vizsgálatuk ettől az időszaktól irányadó a tudomány számára is. A horgászok is leginkább ekkortól találkozhatnak az ivadékokkal, hiszen ezek a halak már az apró szembőségű kishalazó hálón fennakadnak, kis horgokkal megfoghatók.
Az egészen fiatal ivadékhalak faji bélyegeik fejletlensége miatt nem határozhatóak
Az egynyarasok általában nyár végére válnak fajilag jól elkülöníthetővé
A leggyakoribb vendégek a horgászok spiccbotos kishalazó szerelékén a küszök, közéjük gyakorta „keverednek” hasonló méretű kisbalinok. Megkülönböztetésük problémáját egy érdekes tény övezi. Közismert, hogy a ragadozók korábban ívnak, zsákmányhalaik a pontyfélék pedig később. A balin ívása már március közepén is elkezdődhet, április végéig pedig le is zajlik. Az augusztus időszakára akár 8-10 cm-es testhosszt is elérő balinivadékok előszeretettel állnak be a olyan küszcsapatokba, amelyeket már kifejlett, tehát nem az évi egyedek alkotnak.
Ezért fordul elő, hogy snecizés, csalihalfogás közben az egy szem csontival csalizott horogra kisbalin kerül. Annak ellenére, hogy egy kifejlett küsz és egy kisbalin igen hasonlatos egymáshoz, a jó szemű horgászok azonnal észreveszik azokat a különbségeket, amit alapos megfigyeléssel mindenki felfedezhet.
A küsz a legismertebb „apróhal” a horgon
Gyermek horgászversenyeken is gyakori vendég a küszök „alteregója”,
a kisbalin, de nagy szája, apró pikkelyei könnyen leleplezik
Nagyon szembeötlő, hogy azonos testméret esetén a balinnak kisebbek a pikkelyei, rövidebb a farok alatti úszójának az alapja, tehát ahol az a testhez csatlakozik. A legfeltűnőbb bélyeg azonban, hogy ezeknek a fiatal balinivadékoknak már hatalmas a szája, legtöbb esetben beér a szem vonala alá, míg a küszöknek jellemzően e testrészük arányában sokkal kisebb.
Horgászkézbe leggyakrabban még a pontyfélék – bodorka, dévér- és egyéb keszegek – kerülhetnek. A bodorkánál 3-4 cm-es testméretnél már szintén felfedezhetőek az egyes megkülönböztető jegyek, a narancsos szín talán az úszókon még annyira nem, a szemgyűrűn azonban már határozottan észrevehető.
Kishalazó hálóval fogott „apróságok” – melyik-melyik?
Egyes fajok már fiatal egynyarasként is tévedhetetlenül felismerhetők
A fiatal csíkfélék is jellegzetesek (fent egy vágócsík, alul réticsíkok láthatók)
Októberi növendék márna (Fotó: Nemes Attila)
A fiatal szilvaorrú keszeg már több zavarba ejtő hasonlóságot mutat
egyes fajok fiatal egyedeivel (Fotó: Nemes Attila)
A dévér- és karikakeszeg elkülönítése ebben a korban még eléggé körülményes, de némi gyakorlattal észrevehető, hogy azonos testméret esetén a karikakeszegnek nagyobbak a pikkelyei, a dévérivadék fiatalon még jóval nyurgább, testmagassága csak ezt követően kezd emelkedni.
A ponty és ezüstkárász egynyarasok elkülönítésénél jó támpont, hogy a pontyok szájszegletében már ekkor is ott van a picinyke bajusz, illetve pikkelyeinek úgynevezett „udvara” van. Sajnos ma már kivételesen kerül szem elé, de meg kell említeni az őshonos, jellegzetesen mocsári halfajunkat a széles kárászt is, mely ivadékkorban a faroknyélen fekete gyűrűt hord, ez később háromszög alakú folttá halványodik és idős korra teljesen el is tűnhet.
Folyóvizek természetes szaporulatából származó júliusi pontyok –
szájszegletükben már felfedezhetőek a picinyke bajuszok közelről nézve
A küszökhöz visszakanyarodva mindenképpen megjegyzendő, hogy a Körösök hazai szakaszain a védett sujtásos küsznek kisebb önfenntartó állománya él, és az alaki hasonlóságok miatt e fajra is figyelemmel kell lenni. Szerencsére e halunk, oldalvonala mellett egy jellegzetes dupla pontsort – „sujtást” – visel, ami már az egynyaras halakon is látható. Leginkább a Sebes-Körös hazai felső szakaszán lehet találkozni vele, de térségi elterjedése egészen a Hármas-Körös alsó vízéig bizonyított.
Sujtásos küsz a Sebes-Körösből – az oldalán végigfutó dupla pontsor szinte
eltéveszthetetlen faji bélyeg, amit már az ivadék is hordoz
(Fotó: Nemes Attila)
Ivadékkorú halakat tömeges mennyiségben egyébként sokszor a folyóvizekhez kapcsolódó mezőgazdasági funkciót ellátó csatornák rejtenek. A jellemzően bodorka, dévér-, bagoly- karikakeszeg, küsz, csuka, ponty egynyaras egyedek között gyakran megtalálhatóak olyan kifejezetten áramláskedvelő fajok ivadékai is, mint a domolykó vagy a jász.
Ezeknek a csatornáknak az ivadékhalai – még a folyóvízi fajokéi is – vélelmezhetően helyben „kelt” utódok és nem folyókból bekerülő apróságok. A szülőegyedek őszre, a szárnyas és négylábú ragadozóknak köszönhetően megfogyatkoznak, így sok esetben csak a zömében egynyaras halak maradnak a kisebb csatornák vizében.
Gyakran védett fajok is találhatóak itt, mint a szivárványos ökle vagy a küllők, de fauna idegenek is, mint a razbóra, a naphal, az ezüstkárász.
Sajnálatos, hogy ezeket a sok esetben kiváló halnevelő víztesteket számos – a vegyszerektől az őszi vízleeresztésig elvezető – probléma sújtja, nem adva lehetőséget az ivadékoknak arra, hogy megéljék második nyarukat is.
Cikk, fotók: Tószögi György
A csatornák rengeteg ivadékhalat nevelnek fel minden évben
Jelentős részük nem éri meg a második nyarat