Vízparti szemétfelelősök

Nincs olyan horgász, aki nem találkozott volna már szemetes vízparti környezettel. A cigarettacsikk és a tökmaghéj jelentette apróságoktól, a traktorgumi és a több pótkocsinyi építési törmelék volumenéig sok minden nem odavalót látott már a magyar pecás. Szinte mindenkinek van egy-egy kedvenc „rémtörténete” ezzel kapcsolatosan és legtöbben tudjuk: a bokorba rejtett három zsák döglött liba meséje, vagy a kéthetes vadkemping után maradó köbméteres, fedetlen szemétgödör, nem is annyira kirívó, a valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott esetek.

Ha horgászhely, akkor horgászszemét

Szemetet sokféle ember hagyhat a vízparton, nem csak horgász. És hagy is. De a mundérhoz hozzátartozik, hogy a társadalom szövetében a horgászok azok, akik létszámban, időtartamban, területi „lefedettségben”, gyakoriságban leginkább a vízparthoz köthetőek. Kézenfekvő ezért, hogy az emberi jelenlét árulkodó nyomai is legáltalánosabban tőlük származnak ezeken a helyeken.

Főleg az általuk sűrűn látogatott, horgászatilag fokozottan frekventált helyszíneken, ahol még manapság is sokszor elszomorító jelenség a vízparti szemét. Ez pedig ritka kivétellel mindig a horgászok szemete. Több vagy kevesebb, régi, avagy friss kiadásban, olykor napról napra, de lombhullástól mindig leplezetlenül feltárulva, szezonról-szezonra megújulva.


Az ősszel lecsupaszodó vízpartokon évről évre feltárul a a horgászok
régi és új kommunális szeméthulladéka

Nincs ez másként a Körösök vidékén sem. Lassan idén is véget ér a horgászati „főszezon” és a lecsupaszodó folyópartokon, a holtágak mellett, a tavak szélén, ismét megmutatkozik a horgászoktól származó ez évi friss hulladékörökség. A „S”-kanyarban, az Ilonatelepen, a „dobozi egyenesben”, a Fás-tavon, a Félhalmi-holtágon, hogy csak néhányat soroljunk a favorit helyszínekből.


A Hármas-Körös egyik népszerű horgászhelyéről szezonkezdéskor összegyűjtött,
mások által előző évben otthagyott szemét


A következő napon (és a tiszta helyen) már ott az újabb adag


Fás-tavi nagytakarítás

A szemetelés jogszabályi és horgászrendi hatályai

Aki szemetel, a hazai jogszabályok értelmében szabálysértést követ el és az illetékes hatóság által kiszabott büntetése akár 50.000 forint is lehet. De egy horgásznak talán ennél még hangsúlyosabb az a tény, hogy a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége – a saját vízterületein történő szemetelést és annak szankcionálását illetően – a hatóság felé történő feljelentés mellett, a szemetelőtől akár öt évre is megvonhatja a horgászati jogot.

Mióta a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége kiemelten kezeli a vízparti szemét kérdéskörét és helyi horgászrendjébe erre vonatkozó szigorító szabályozást vezetett be, érezhető módon a horgászok egy része fegyelmezettebbé vált a szeméttel való bánásmódot illetően.

! A KHESZ kezelésében lévő vízterületekre vonatkozó helyi horgászrend vízparti szeméttel kapcsolatos passzusa:

12. Szemetes helyen horgászni tilos. A horgászhelyen talált szemetet, hulladékot a horgász köteles a horgászat megkezdése előtt szemetes zsákba összegyűjteni, a horgászat alatt keletkező hulladékot összegyűjtve tárolni, és azt a horgászat befejeztével magával vinni.

 

Jellemző hulladékörökség

Úgy tűnik azonban, hogy egyesek fittyet hányva a hulladékoknak hadat üzenő helyi és világi szintű szemléleti forradalomra, valamint büntetési tételekre, a mai napig szívfájdalom nélkül hagyják a természetben saját szemetüket.

Érdemes elvégezni a kísérletet. A tisztának tűnő horgászhelyeken is találni általában valami apróságot. Egy földbetaposott világítópatront, egy cigarettásdoboz átlátszó csomagolását, egy alumínium italos doboz nyitófülét és még sok-sok mindent. Még a jobbszándékú pecás is hagy maga után vétlenül, vagy „ennyi belefér” módon szemetet. Pedig az önmagunkkal szemben támasztott fegyelem szerint még ennyi sem férhetne bele. És hogy a fegyelmezetlen horgász után mi marad a vízparton mind a mai napig? Na, itt jön elő mindaz a rémséges valóság, ami jelenleg is a „nem mese” kategóriába emeli egy-egy hihetetlen „találkozás” történetét.


A legtisztábbnak tűnő horgászhelyen is találni valami ottmaradt apróságot

Az általában kommunális formában jelentkező vízparti szemét olykor döbbenetes mennyiségben díszeleg a vízparton, sokszor a „kicsi rakás nagyot kíván” elvén. Fajtáiban pedig igen karakterisztikusan. A sorrendiség igénye nélkül leggyakrabban: etetőanyagok zacskója, egyéb különböző nejlonzacskók; üvegek a befőttestől, a sörösig; csontis- és gilisztás doboz; horog- és patronos tasakok; komplett zsinórgombolyagok; zsebkendő; konzervdobozok számos fajtája; műanyag palackok; alumínium italos dobozok; cigarettacsikk és cigarettás dobozok; rágcsálni való magok héja; élelmiszerek és horgászcikkek csomagolása, alufólia; konyhai maradék a csonttól a krumpli héjáig, az elmaradhatatlan kolbászbőrig. Utóbbiak persze mindig a nagy felkiáltás, a „természetben úgyis elbomlik” meggyőződés eszméjében.

De hogy egy-egy igazán különleges és kifejezetten jellemző darabot is említsünk: műanyag szék, esőbeálló fóliája, tábori vécé. Nagyon sokáig lehetne sorolni. Gyakorlatilag a teljes spektrum, amit a horgász a hobbija és az életformája miatt magával visz a vízpartra és ott haszontalanná válik.


A vízparti szemét igen karakteres jellemzőket mutat

Mindezen hulladék néhány jól ismert, ugyancsak jellemző módozat szerint marad a parton. Egyszerűen csak szétdobálva, esetleg csomóba rakva vagy félig-meddig elásva, olykor a gondosság látszatát keltve zsákba téve és a fa tövében hagyva, illetve szatyorban az ágra akasztva. A nagy klasszikus pedig: több-kevesebb sikerrel elégetve, a hamvadás különböző állapotaiba dermedve, természetesen fémdobozt és üveget is tűzpróbába vetve. És természetesen vannak még egyedi, épp ésszel nehezen magyarázható jelenségek.

De a közönségdíjas még hátravan. Nem véletlenül. Ez egy olyan külön kategória, ami önmagában is felér az összes többi kultúrfokkal és még a civilizáltabbja is sokszor széthagyja. Jellemzően a pecahely 2-10 méteres környezetében, „jobb esetben” kis fehér zsebkendőgombócokkal megjelölve a helyüket. Pedig e kénytelen-kelletlen, talán egyedüliként jogosan a természetben maradó „dolognak” is van megfelelő kezelési módja. Valami alkalmas félreeső helyen, kicsi gödörben, gondosan befedve. Pont úgy, ahogy a cica csinálja.


Olykor józan gondolkodással nehezen magyarázható jelenségek is előfordulnak

Okok, felelősök, következmények, megoldások

A tiszta vízpartot szeretők számára mindig értetlenül cseng: ami kifelé ki tudott jönni a batyuban, visszafelé miért nem tud menni? Bizonyára, mert nem is akarják vinni. Pedig kevés dolog van, aminek a megoldása ennyire egyszerű lenne. Csakhogy a nem szemetelés és a hulladékok kezelésére irányuló gondolkodásmód, mélyre ható társadalmi ügy. Morális, szociális, kulturális, gazdasági, szemléleti-nevelési eredőkkel, amelyek a probléma okaiként szorosan összefüggnek egymással.

Mindennek éles kontrasztjai szépen megnyilvánulnak abban, ahogy a „kultúrember” viselkedni képes ott, ahol senki sem látja – legfeljebb csak cinkostársai – és ahogy viselkedni képes ott, ahol a saját háza tájéka van, vagy ahol tudja, azonnal a nyakába varrnak akár 300 ezer forintos büntetést is, ha rajtakapják. Prágában és Bécsben ugyanis hatósági eljárás keretében már akár ekkora büntetési tétel is kiszabható egyetlen eldobott cigarettacsikkért is.

A vízparton azonban nehezebb tetten érni és bizonyítani a cselekményt, így a pénzügyi következmények sem annyira fenyegetőek hazánkban. Következmények persze így is vannak. Mindig vannak. Egyrészt maga az elcsúfított környezet, ami a valódi természetbarátok számára lesújtó kép, illetve ne feledkezzünk meg a rothadó, bomló, illetve még a „macskakaparással” sem elfedett emberi „nagydolgok” közvetlen egészségügyi kockázatáról. A szemét környezetbe kerülésének hosszabb távon jelentkező következményei pedig még ennél is aggasztóbbak.

A nem természetes eredetű anyagok lassabban ugyan, de többnyire ugyanúgy bomlásnak indulnak, mint a természetesek és idővel az ökoszisztéma részévé válnak. A növények és állatok, köztük a halak részeivé és mivel mi is az élő rendszer elemei vagyunk, a mi részeinkké is.


A szemét előbb-utóbb az élő rendszer része lesz: a miénk is

De ha már a szomszédoknál tartunk. Sajnos a Körösök vízpartjait és vizeit egy olyan jellegű probléma is sújtja, amely nem a magyar ember felelőssége, de látható és láthatatlan ártalmai itt is jelentkeznek magyar honban. Aki megfordul időnként Romániában, az tudja, hogy a fentebb már említett mélyre ható társadalmi eredők, ott még számunkra is sokkal elmaradottabb helyzetképet festenek kommunális szemét kérdésében.

A sokat próbált, edzett horgászszemnek is megdöbbentőek, sőt, helyenként egyenesen katasztrofálisak, és egyelőre reménytelenek tűnőek az általános szemétállapotok.  És ahogy egy elmés megállapítás rávilágít, „mivel előbb-utóbb minden a folyókba köt ki ilyen vagy olyan formában”, így kézenfekvő tény, hogy a Romániából érkező élővizek rengeteg szemetet szállítanak onnan, ide.


A Fekete-Körös Romániában, a tavaszi áradások után


Keleti szomszédunk felelőtlensége nálunk is problémákat okoz 

De ha már a felelősséget szélesebb körben vizsgáljuk, nézzük csak szét egy horgászbolt kínálatában kommunális szemétre vonatkozó potenciális veszélyforrások tekintetében. Alighanem a látvány itt múl fölül minden képzeletet és tulajdonképpen itt van a harmadik legnagyobb kutya „elásva”. A horgászcikk gyártóknak és a forgalmazóknak ugyanúgy kulcsfontosságú a szerepük a vízparti szemetet illetően. A helyzet hatékony megoldásában, a jövőben mind nagyobb szerep jut majd nekik, környezetbarát termékmegoldások, szemléletformáló kommunikáció, helyi kampányok és a vásárlókra „face to face” módon ható, pozitív változásra buzdító törekvés tekintetében.

Az okokat tehát lehet és szükséges is összetetten kezelni, azonban a személyes felelősségre ez semmilyen módon nem lehet jóváíró hatással. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindenekelőtt mi magunk tartsuk tisztán a vízparti környezetünket! Elsősorban és kötelező módon magunk után, de ha van elég bátorságunk hozzá, akkor mások helyett is megtehetjük időnként.


A vízkezelők és az önkéntesek áldozatkészsége felbecsülhetetlen értékű plusz


Akik mások helyett is megteszik


Halőrök “civilben” egy hétvégi szemétszedési akció összeredményével Félhalmon

Bizonyára van, aki önérzetének ez megugorhatatlan léc és egy nejlonszatyornyit néha a máséból begyűjteni megalázó és „komoly” elvekhez kötött tagadás, de szerencsére vannak, akik túlemelkedve ezen, mások helyett is cselekednek időnként a vízpartért.

Más után takarítani senkinek sem szívderítő és egy-egy komolyabb, szervezett akció bizony sok-sok ember idejét, energiáját emészti föl, nem beszélve a szervezőkre háruló anyagi terhekről, ami az eszközök biztosításától az elszállíttatás költségéig összeadódva igen tetemes tud lenni. Köszönet tehát csak nekik jár, hiszen a mindenkitől elvárt alapvető és civilizált magatartás eredendően a következő: önmaga után tartsa mindenki tisztán azt a helyet, ahol mindannyian szeretünk lenni. A vízpartot.

Cikk: Tószögi György
Fotók: Tószögi György, Nemes Attila

 

Néhány jellemző szeméttípus természetes úton történő lebomlásának időtartama kedvező biológiai (nedvesség, hőmérséklet, stb.) környezetben

Papír törlőkendő, zsebkendő 2-4 hét
Banánhéj 3-4 hét
Papír táska (papírszatyor) 1 hónap
Újságpapír (nem színes) 1,5 hónap
Kartonpapír 2 hónap
Pamut 3 hónap
Narancshéj 6 hónap
Furnérlemez 1-3 év
Gyapjú 1-5 év
Tejes doboz 5 év
Cigaretta csikk 10-12 év
Bőr cipő 25-40 év
Habosított műanyag pohár 50 év
Ónozott acél konzervdoboz 50 év
Gumicsizma 50-80 év
Elem 100 év
Alumínium italos doboz 200-500 év
Horgászzsinór, damil 600 év
Műanyag (pet)palack 500-800 év
Műanyag szatyrok 200-1000 év
Műanyag tároló dobozok anyagtól függően akár több 100.000 év
Hungarocell minimum 1 millió év
Üveg 1-2 millió év
Polisztirén hab (pl. egyes eldobható poharak) nem bomlik le

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük