- Fogás ideje: 2025.06.15.
- Vízterület: Élővíz-csatorna, Békéscsaba
- Halfaj: Ponty
- Fogott hal adatai: 10,50 kg
Fogási körülmények: Igazából nagyon régóta terveztem, hogy az Élővíz-csatornán kipróbáljam magam és a felszerelésem… Nagyon sok jót hallottam róla, de én mindig egy kicsit szkeptikus voltam, és mint sok „nagynak” magát tartó horgász kicsit visszalépésnek éreztem egy ilyen „kisebb” vízterületen próbára tenni magam. Igazából nem szólt ez számomra másról, mint az egómat leküzdeni, mert valljuk be a fejlődés világában az egyik legnehezebb dolgunk az, hogy a saját korlátainkat lebontani és a velejáró személyiségünket, szemléletünket fejleszteni tudjuk. Valamikor gyerekkoromban voltam kárász vadászaton ezen vízterületen utoljára. Ebből következtetni lehet, hogy nulla tapasztalattal indultam neki az amúgy is szkeptikus személyiségemmel. 2025. 07. 14-én délután indultam el a Békéscsabai Fás-tóra, spombos etetés és PVA-bag segédletével felkínált csali sikerének reményében. Kipakolást követően, és a megfelelő előkészületek után kimértem a távolságot és elkezdtem az etetést, majd a 3. dobást követően a spombom feladta a szolgálatot és szétesett. Vakartam a fejem, ritkán jutok ki sajnos a vízpartra az élet okozta nehézségek által. Sokan tudjuk egy-egy horgászatot mennyi és mennyi előkészület előzi meg, szóval feladni nem szerettem volna semmiképpen, de etetés híján nem terveztem tovább a Fás-tavon maradni. És ekkor kellett előszó az egómat kicsit félre tenni és pattant ki a fejemből, hogy az Élővíz-csatorna régóta piszkálja a fantáziám és talán most adhatnék neki egy esélyt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a két vízterület közt nagy különbség van, módszer, csali, szerelék, felszerelés, stratégia… Emlékszem vagy 100 helyet megnéztem és bizonytalan voltam, de már nagyon sietni kellett, mert a nap lebukóban volt, így a szememnek és megérzésemnek hála, mint később kiderült sikerült jó helyet választani. Nagyon leegyszerűsítettem a dolgot, és minimalizáltam a horgászhelyre szánt kellékek listáját. Gyors kipakolást követően kinéztem két szimpatikus helyet, az egyik az én oldalamban a töklevél folyosó széle, a másik a túloldalon a vízre hajló bokor és vékony nádas metszéspontja volt. Gyors kezembe vettem 10-10 szem bojlit. Íz, szín, méretben különböző golyókat választottam, az egyik egy fűszeres-csípős a másik egy ananászos édes választás volt, és egyesével megfontoltan igyekezve koncentráltan egy pontba kisebb kézmozdulatokkal beszórtam őket, majd mindkét féle bojlit hóemberként kínáltam fel egy-egy pop-up bojli segédletével, további etetésképpen 2-2 marék főtt tengeri és tigrismogyoró szórtam a kiszemelt helyre… Gyors szerelék összeállítást (helikopter) követően bedobtam a csalikat a kiszemelt helyekre. Totálisan nem hittem benne, pedig az az egyik legfontosabb higgy a csalidban, a szerelékedben, magadban… Valamikor éjfél után mikor már a hitetlen a legmélyebb álmát alussza egy akkora húzós kapás jelentkezett, hogy hirtelen el sem hittem, amit látok és hallok… Mivel kistávon horgásztam, így a kapás is extrém intenzív volt, a bot éppen a tartóban maradt. Nagyon óvatosan kezeltem a helyzetet, és esküszöm életem egyik legnagyobb küzdelmét éltem meg mire szákba tereltem. Alig akartam elhinni, amit látok, gyönyörű vaskos hát, egészséges impozáns test. Gyors, kíméletes mérlegelést követően gyors 2-3 kép és fertőtlenítés után visszanyerte szabadságát. Totális sokk mi ezt követte, hit és remény egy jó adag adrenalinnal gyors folytatásért kiáltott… Gyors reakció követte a továbbiakat, azonnal újból 10 szem bojlit szórtam a hálát adott területre, és újból egy kevés főtt tengerit és tigrismogyorót hintettem a tökleveles szélére… Gyors csalizás után a szerelék újból a pontyok és amurok világában landolt várva, hogy egy újabb szép ponty, vagy amur tiszteljen meg látványával. Sok-sok mondandót megspórolva ezt követte még egy 10,30 kg-os ponty és egy szép 5,20 kg-os amur… Természetesen mindenki épségben élheti az életét tovább, számomra ez olyan, mint a hobby, például egy labdarúgás… Ugye játék után a labdát se esszük meg! Tanulságos volt számomra, saját magunk vagyunk a saját határaink korlátja, mérjük kilépni a komfortzónáinkból és az fejlődést hoz!
