Egyaránt tanulságos és meglepő ez a beszámoló. Tanulságos, mert ismét beigazolódott, hogy nem csak a csalit, de olykor a botot is egy pillanat alatt elcsenheti a hal, meglepő mégpedig azért, ahogyan a nemes halfogó szerszám előkerült a vízből. Mert ugyebár van, aki egyből megfürdik érte, mások kis szerencsével „kigereblyézik”, még nagyobb mázlival valamely szomszéd spori horgán kerül elő. Nem, itt valami más, egészen különös dolog történt…
Fogási beszámoló
Kajári Aladár
- Fogás ideje: 2016.09.01. / 14 óra
- Vízterület: Csökmői horgásztó
- Halfaj: Tőponty
- Fogott hal adatai: 8,20 kg
- Fogási körülmények:
A történet augusztus 30-ával kezdődik. Azon a napon nagyon „vadak” voltak a halak, sok szakított, a kapások egymás után jelentkeztek. Némi aktivitási szünetet tapasztalva úgy gondoltam, ideje volna a kávét meginni. Éppen hátat fordítottam a víznek, mikor csattanás hangzott és egy villanás alatt oda lett az egyik botom.
Szomorúan konstatáltam, hogy a hal berántotta a vízbe, de nem szitkozódtam. Végül is nem halt meg senki – gondoltam. Reménykedtem, hogy majd a közelgő elnök-titkári versenyen valaki kifogja, így lelkem megnyugodott.
Két nap múlva, délután 14 órakor finom pontykapás jelentkezett, akasztásra ült is a horog és szerencsés fárasztást követően sikerült parthoz terelni egy szép pontyot. Szákolás után látom csak, hogy jön még vele valami: egy idegen damil, ami ugyebár a helyzetet tekintve inkompatibilis. És a damil végén megjelenik az én két napja „elrabolt” botom! Jobban szemügyre véve a helyzetet megállapítottam, hogy a hal szájában szabályosan akadva ott van mindkét szerelék horga…
Tehát a botomat két napja berántó hal, horoggal, damillal a szájában ismét felvette a felkínált csalit, így másodjára végül megfoghattam. Az újabb fogás a botberántás helyétől mintegy 80-100 méterre lehetett. Aki horgász, az látja mindebben a kivételes szerencsesorozat jelentőségét, illetve a konklúziót, ami egy kis szójátékkal viccesen így hangozhat: A Remény-hal, meg utoljára…