Bár ez a fogás, a súlyt tekintve nem tartozik a legnagyobbak közé, a tanulságait illetően annál inkább figyelemreméltó. Külön köszönjük a beküldőnek, hogy a fogási körülményeket egy hangulatos és izgalmas történetben foglalta össze.
Fogási beszámoló
Simon Ferenc
- Fogás ideje: 2016.07.15. / 14 óra
- Vízterület: Dánfoki-csatorna, Békés
- Halfaj: Amur
- Fogott hal adatai: 6 kg (becsült)
- Fogási körülmények:
Az izgalmas halfogás a KHESZ és a Százlábú Egyesület közös dánfoki nyári horgásztáborában történt (Békés), ahol nyaranta – mint felügyelő és technikai munkatárs – az ifjú horgászok segítése, tanítgatása a feladatom. A gyerekek, az aktuálisan éppen zajló egyhetes táborban már jó néhány szép keszeget és kisebb pontyot fogtak, mikor is úgy döntöttem, szemügyre veszem az üdülő területén lévő horgászvíz (Dánfoki-csatorna) leeresztő csatornáját.
A rekkenő meleg déli óráiban azt tapasztaltam, hogy a part szélén amurok legelik a nádas zöld leveleit, hajtásait. Gyorsan szóltam a gyerekeknek. Elmagyaráztam, mit-hol kell figyelni, így csakhamar ők is tanúi lehettek az amurok híres táplálkozási szokásának.
Csendben megbeszéltük, rápróbálunk megfogásukra a tőlünk 15-20 métere található szilvafa alatti részen, és a potyogó szilva láttán abba is megegyeztünk, szilva lesz a csali. Míg az ifi horgászok csendben megvártak a parton, gyorsan hoztam egy úszós késéggel felszerelt 3,90-es matchbotot, amin 0,22 mm-es zsinórral volt feltöltve az orsó dobja.
Pár szóban elmagyaráztam a fiataloknak mi is a cserkelős horgászat lényege, hogyan is zajlik a gyakorlatban és mit várok el tőlük annak érdekében, hogy foghassunk egy nagy halat (csendet!). Felcsaliztam a horgot és körbemutattam, hogyan kell a szilvát feltűzni úgy, hogy a horog megakadjon kapás esetén.
A víztől kb. két méterre megálltunk. Mielőtt még bedobtam volna a szerelékem, a gyerekek legnagyobb csodálkozására termetes halakat figyelhettünk meg a szilvafa alatt. Domolykót, balint, keszegeket, de fel-feltűnt egy nagyobb hal körvonala is a zavaros vízben.
Bedobtam a szereléket a szilva fa elé. Alig két métert vitte a szilvával csalizott szereléket a víz, amikor hirtelen elmerült az úszó. Egy határozott mozdulattal megemeltem a botot, amire abban a pillanatban erős húzás volt a válasz és karikába hajló bottal elkezdtük fárasztani a halat.
Felváltva küzdöttünk a hallal, a lurkók kézről-kézre adták a botot, egy kicsit mindenki részesülhetett a fárasztás élményéből. A hal lassan megmutatta magát. HÚÚÚ MEKKORA AMUR! – hangzott egyszerre az ifjú horgászok torkából.
A közel húszperces fárasztás során többször is kirohant a hal, majd a part közelében rótta köreit a bot spicce alatt. Próbáljuk megmeríteni! – szóltam a fiataloknak. Jött is a merítő, lassan toltuk alá és ahogy a nagykönyvben, a hal hatalmas fröccsenéssel kivágódott a szákból.
Újabb öt perc, ismét vízre tesszük a merítőt és lassan belesiklik az amur. MEGVAN! – zeng az örömkiáltás. Gyorsan partra emelve keresünk messzebb egy füves területet. Megmutatom a jól akadt horgot, hova és hogyan fúródott bele az amur kemény szájába.
A nagy meleg miatt nem mértünk se hosszt, se súlyt, de ez nem is volt fontos ott és akkor. Az élmény mindent kárpótolt. Egy gyors csoportkép erejéig összeálltunk, kattog a gép, de van, aki csak a halat nézi. Elhangzik a kérdés: mi legyen vele? Egyöntetű a válasz, engedjük el!
Nagy örömmel viszik a gyerekek le a partra, lassan eresztik lefelé és az amur megérezve a víz közelségét egy ugrással már csobban is be.
Hatalmas élmény volt, sokan csak most láttak életükben először ekkora halat, én pedig örülök hogy mindezt megmutathattam nekik. Köszönöm, hogy veletek lehettem!
