Horgásztáboros élmények Dánfokon – beszélgetés egy „hétszeres” táborlakóval

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a Százlábú Egyesület közös szervezésében idén is lezajlottak a nyári horgásztáborok. Több mint hatvan gyermek- és ifihorgász, három turnusban ismét egy-egy hetet tölthetett el hamisítatlan körös-vidéki hangulattal körítve a Kettős-Körös mellett, Békés-Dánfokon.

A vízpart, a tábori kalandok, az értékes horgásztapasztalatok és az „újoncok” számára díjmentesen lehetővé tett horgászvizsgák bizonyára mind-mind hozzájárulnak a dánfoki horgásztáborok népszerűségéhez. De mitől lesz annyira jó egy horgásztábor, hogy érdemes oda visszatérni? Nem egyszer, nem kétszer, táboros barátokkal közösen összebeszélve? Mi az a plusz, ami miatt az ország másik feléből is rendre érkeznek új és régi résztvevők ide, a körösi tájra? Tápai Norberttel, a „legrangidősebb” táborlakóval beszélgettünk erről az utolsó tábori szemeszterben.

– Hányadik táborod volt az idei?

– Pontosan nem tudom. Hetedik éve járok ide a Körös-vidékre, de a horgásztáborok mellett részt vészek evezős- és élménytáborokban is, évente nem is egyben. Összesen olyan 15-17 tábornál járhatok.

– Emlékszem, a 2010. évi horgásztábor búcsúestéjén az összes táborlakó dübörgő „asztaldöngetéssel” és harsány ovációval fejezte ki rokonszenvét irántad, amikor Zanócz Robi táborvezetőtől egy díjat vettél át. Sejteni lehetett, hogy sokszor találkozunk még veled. Hogyan váltál gyermekhorgász táborlakóból, felnőtt, tábori segítővé?

– Arra az estére én is jól emlékszem. A következő években kinőttem a felső korhatárt, de mint régi táborozó, „korkedvezménnyel” még kitolhattam a részvételt. A kapcsolat azonban ezután sem szakad meg, kölcsönösen kerestük egymást a szervezőkkel és most már segítőként veszek részt a táborokban. Öröm, hogy továbbra is részese lehetek az élményeknek, segíthetek a gyerekeknek, így egyben horgászhatok, kikapcsolódhatok én is. Szeretek itt lenni, sok a hozzám hasonlóan vissza-visszatérő táboros barát, akik közül többen már szintén lassan túlkorosak, de segítőként továbbra is szívesen jönnének.


Tápai Norbert (hallal) hetedik éve visszatérő táborlakó

– Szeged környékbeliként hogyan kerültél horgásztáborba ide, a Körös-vidékre?

– Édesanyámmal a neten kutattunk lehetőségek után, fontos szempont volt, hogy lehessen éjszaka is horgászni. Sok helyen erről hallani sem akartak, így találtunk rá a KHESZ-Százlábú táborra. Az első tábor helyszínére – amely akkor még a Félhalmi-holtágnál volt – a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének ügyvezetője, Nemes Attila vitt ki, mivel nem igazán volt errefelé helyismeretem.

– Bizony, ma már sokféle horgásztábor létezik, sokféle szempontrendszerrel. Véleményed szerint milyen egy jó horgásztábor? Mit kell nyújtania ahhoz, hogy egy gyerek megszeresse a vízpartot, a horgászatot, a tábori életet?

– Nincs sok összehasonlítási alapom, de egyszer voltam egy velencei-tavi táborban, ha azzal kellene összevetnem, akkor elmondhatom, hogy itt sokkal többet segítenek a táborvezetők. Itt bármikor, bármivel oda lehet menni a segítőkhöz, akár horogkötési, akár más egyéb problémáról van szó. Az is pozitívum, hogy nem csak a horgászatról szól a tábor, hanem vannak egészen más jellegű programok, feladatok, játékok, közösségépítő tevékenységek, csapatversenyek is. Napközben, délben, nincs sok értelme kint ülni a parton. Ilyenkor a megy a fürdés, a foci, a tollas, a térképkészítés, a kincskeresés és a többi kaland. Horgászni pedig inkább reggel, este szoktunk, illetve éjszaka van rá lehetőség, már aki bírja a virrasztást.


Fontos, hogy egy horgásztábor ne csak kizárólag horgászatról,
hanem sok egyéb élményről is szóljon

– Első táborodnál mennyire voltál gyakorlott horgász?

– Volt már horgászvizsgám, horogkötés már ment, de inkább fenekező módszerrel szerettem horgászni. A táborokban azonban megtanultam az úszós finomszerelékes technikát, illetve annak számtalan fortélyait.

– Felnőttkorba lépett segítőként hogyan látod a mai táboros gyerekeket?

– Vannak, akik alapból ügyesek és a horgászatban önállóak, őket legtöbb esetben valaki tanítgatja otthon a mindennapokban. De nem mindenkinek van megfelelő tudása. Itt térnék ki arra, mennyire jó, hogy „élő” vizeken horgászunk. Ezzel arra akarok célozni, hogy sokan csak „kockatavakon” tudnak eredményesek lenni. Bedobnak, és máris jön a hal. Így azonban nem lehet igazán ügyes horgásszá válni. Sokan ráadásul a horgászműsorokból próbálnak messzemenő tanulságokat levonni. A hét második felében azért már ők is kezdenek alapvető dolgokat elsajátítani.


A horgászati alapismereteket mind elméletben, mind gyakorlatban
el lehet itt sajátítani

– Mikor mennek haza elégedetten a gyerekek? Ha nagy és sok halat fognak, vagy ha valami technikai tudást sajátítanak el? Milyen típusú sikerélmény kell ahhoz, hogy visszavágyódjanak a vízpartra?

– Én azt látom, hogy vannak, akik ha fognak egy öt centis keszeget, „felrobban” a vízpart és mindenki hallja, mi történt. Titkon bizonyára sokan vágynak a nagyhalra, de az örömhöz, a sikerérzéshez valójában apró dolgok is elegendőek. Éppen ezért az újonnan érkezőknek, főként a 10-11 éves kisebbeknek, a spiccbotos módszert tanítjuk meg legelőször, hogy ha kisebb halakkal is, de viszonylag gyorsan legyen sikerélményük. Ebben a folyamatban is talán a horogkötés az a technikai részlet, amelynek elsajátítására a legbüszkébbek tudnak lenni.

– Azért mindig szokott történni egy-egy szebb fogás is.

– Igen, előfordul. A Kettős-Körös vízével táplált Dánfoki-csatorna kiváló horgászvíz. A domolykóktól a szép dévérkeszegekig, a süllőtől a csukáig sok halfaj előfordult itt és persze van ponty, amur is. Most is fogtunk szebb halakat, az első estén nekem is kedvezett a horgászszerencse, sikerült egy négykilós tőpontyot megszákolnom.


A Dánfoki-csatorna ideális vízterület egy horgásztábor helyszínének

– Mitől válik valaki jó táborvezetővé, mi az, amit olyan gyorsan megkedvelnek benned is a gyerekek?

– Én Waldorf iskolában tanultam, itt is érettségiztem. Ebben az oktatási rendszerben sokkal szorosabb a tanár-diák kapcsolat. Ez a nevelés adta nekem azt a pluszt, amellyel én is közvetlen módon tudok viszonyulni a gyerekekhez. Ha valami nem sikerül, például egy horogkötés, a szerelék összeállítása, vagy éppen a halfogás, bíztatom, segítem őket, próbálok mindenkihez kedves lenni és a gyerekek között is az csapategységet igyekszem megteremteni.

– Mint a legtöbb dologban, a végkicsengés tehát itt is az, hogy szeretni kell azt, amit az ember csinál. Jelen esetben a körösi horgásztáborokat.

– Igen, ez pontosan így van.

(köszönjük)

Fotók: Simon Ferenc, Tószögi György
Cikk: Tószögi György

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a Százlábú Egyesület közösen szervezett nyári horgásztáboraiban a gyermekeknek lehetőségük van kedvezményesen díjmentes horgászvizsgát tenni. A vizsgára való felkészülést elméleti oktatás, valamint egész héten rendelkezésre álló tananyagok biztosítják, míg a halfogás eredményességét finomszerelékes horgászbemutató, illetve folyamatosan jelen lévő tapasztalt, helyi horgászok segítik. A tábori hét utolsó reggelén a gyerekek horgászversenyen mérhetik össze ügyességüket, a legeredményesebbek értékes horgászfelszereléssel térhetnek haza.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük