Így horgássz a Pokláson – sporthorgász tanácsok sporthorgászoknak

Bár a szövetség gyulai sporthorgász vize 1000 kg/hektáros halállományával igen vonzó ajánlat lett a Körös-vidék horgászati kínálatában, sokan tapasztalhatták már, hogy még ilyen bőséges „halviszonyok” közepette is betlibe tud torkollani az intenzív halfogás szépreményű terve. Bosszantó dolog, hiszen ilyenkor tudván tudjuk: ott van előttünk a vízben a nem kevés hal, fogni mégis alig, de van, hogy egyáltalán nem tudunk.

Előfordul, hogy rajtunk teljesen kívülálló – időjárási vagy más környezeti – okok folytán leszünk ennek elszenvedői, de többnyire a kudarc hátterében mégiscsak „saját tényezőink” állnak: úgymint az adott víz és viszonyainak nem kellő ismerete, illetve egyéni képességeink, tudásunk és horgásztapasztalatunk mibenléte. Előbbi tényezők orvoslására bajos receptet találni, de saját „akadályaink”, néhány tanács megfogadásával igen hatékonyan háríthatók.

Nincs ez másként a Poklás csatorna esetében sem, ahol rengeteg a hal és néhány fontos momentum szem előtt tartásával extra fogási élményben lehet részünk. Persze biztosra sosem lehet menni, de ha az égiek nem szólnak markánsan a dolgok közepébe, némi útmutatással, valószínűleg azért nem marad el a siker.


A Poklás csatornában rengeteg a hal, mégis fontos tudni a helyi sajátosságokat

Ezt szerettük volna példázni egy kis gyakorlati bemutatóval, mintegy feltárva azokat a „finomságokat”, amelyek legjobb garanciák a Pokláson való intenzív halfogáshoz.

Mindennek illusztrálására Tóth Zoltánt, a Békés megyei sporthorgász berkek jól ismert finomszerelékes horgászát kértük fel. Zoli kiválóan ismeri a Poklás csatorna viszonyait, mi több, nemrégiben megnyerte az itt rendezett finomszerelékes pontyfogó kupát is. A próbához keresve sem találhattunk volna jobb kihívást, mint a nyári hőségriadók időszakának egyik legforróbb napját.

Napkelte, Gyula, Poklás csatorna. A város felöli körtöltésről figyeljük a vizet, amelyik meg se rezzen, de egy-egy nagyon lusta felszín alatti mozdulás azért megmutatja, hogy mindenhol ott a hal. A felsővégen választunk helyet, és amíg az előkészületek zajlanak, Zoli elmondja általános tapasztalatait a Poklás csatornával kapcsolatban.

Ezek függvényében megtudható, hogy a Poklás alapvetően nem túl mély víz, a vízpótlás iránya szerinti felsővégi 2-2,5 méteres vízoszlop az alsóvég felé fokozatosan csökken. Csatorna jellegű alsó szakasza náddal vastagon szegélyezett, felső harmada kiszélesedő, sok helyen vízben álló és víz alatt megbúvó torzsák jellemzik, ezért az ultrafinom szerelékeket csak – ahová mi is ültünk – a felsővég utolsó száz méterén tanácsos alkalmazni. Hal persze mindenhol van, a körtöltés oldali horgászterület partvonala pedig végig akadálytalan, így a helyválasztás fontossága inkább csak ebben az egy, az alkalmazni kívánt horgászmódszerhez megfelelő mederviszonyok figyelembevételében rejlik. Másik általános tudnivaló, hogy több-kevesebb lágyüledék borítja az aljzatot, aminek csali és etetőanyag „rejtő” hatásait azért – mint majd látni fogjuk – jól ki lehet küszöbölni.


A reggeli órák itt is kedvezőek, de a napszaknál talán fontosabb
a horgászmódszerünkhöz optimális hely kiválasztása

Az úszós finomszerelékes módszerek mindegyik nagy klasszikusa jól optimalizálható a vízre, talán a match és a rakós a legajánlhatóbb, előbbivel szépen meg lehet horgászni a kiszélesedő rész túlparti nádfalát, bokrosait is, ahol – a billegő nádszálakból most is kitűnik – mindig jár a hal.

Ezzel kapcsolatban Zoli mindjárt szolgált is egy értékes versenytapasztalattal, mely szerint nagyobb, zavaróbb horgásztevékenység esetén – csakúgy ahogy sok hasonló adottságú vízen – itt is áthúzódik a hal a túlparthoz.

Az alkalmazott szereléknél annyit érdemes szem előtt tartani, hogy a már említett lágy üledék miatt, akár 50-60 centiméteres előke alkalmazása is tanácsos lehet, amit még pluszban érdemes meglebegtetni is, ha a körülmények azt megkívánják. Az úszók és a súlyozás esetében, legfeljebb ha minimális áramlással lehet számolni, nekünk most egy 0,3 g-os úszó tökéletesen meg is felel.


A minimális áramlási viszonyok miatt igazán finom szerelékek is alkalmazhatók

A csali kérdésében szintén a versenytapasztalt mutatta meg, hogy a klasszikus élőcsalis megoldásokat egyrészt a rengeteg apróhal miatt nem célszerű alkalmazni, másrészt szükségtelen is, hiszen szemes csalikkal ugyanúgy horogra csábíthatóak a nagyobb testű uszonyosok. Ez a mottója az etetési stratégiának is, és hogy ne csak tanácsként hangozzon el mindez, főtt kukorica, búza, illetve néhány „gyári” csali készítmény kerül elő mindennek igazolásaként.


Szimpatikus tulajdonsága a víznek az olcsó és egyszerű etetési stratégia


A csaliban sincs semmi extra, otthoni és gyári készítmények egyaránt megfelelnek

Ahogy mondja Zoli, ez az egyik „legszimpatikusabb” tulajdonsága a Poklásnak, hiszen a finomszerelékes horgászat egyik igen problémás, sokakat riasztó részlete, a csali+etetőanyag olykor macerás és olykor igencsak borsos árú kérdése, így a lehető legegyszerűbben és nem utolsósorban nagyon olcsón megoldható. Más kérdés, hogy a halállomány is megfelelő hozzá: sok a ponty, mellettük testesebb kárászokra, keszegfélékre, szép compókra, illetve amurokra lehet számítani leginkább. Egy kifejezetten keszeges vízen ez a fajta szemes stratégia, nem igazán működhetne jól. Bár törpeharcsa is van a vízben, abszolút fertőzöttség nem tapasztalható, így aki mégis élőcsalis horgászatban bízik, annak sem kell tartania a szúrós kis vendégek inváziójától.


Kissé összemixelt szemes etetőanyag bepoharazva…


…apró trükkökre a jó halállomány mellett is szükség van

Bár mi a rakóst választottuk, de match vagy spiccbottal is kiválót lehet horgászni a Pokláson. Ebből is látszik, hogy igazából nem igényel semmifajta extra felszerelést a vízterület, sem csalit, sem etetőanyagot, a siker inkább az említett apró kis részletekben rejlik. Ilyen fontos kis trükk a szemes etetőanyag pépesítése is, amit még otthon érdemes konyhai keretek között kivitelezni például egy botmixerrel. Lényeg ebben, hogy a megfőzött és kissé szétzúzott szemes etetőanyag (esetleg jól szétnyomkodott konzerv csemegekukorica) a lágy aljzatba kevésbé süllyed bele. Szintén ezt a célt szolgálja a horogra tett szemes csali némiképp szétnyomkodása is, növelve ezzel annak libbenésre hajlamos tulajdonságát.


A lágyüledék miatt nem árt a szemes csalit kissé “meglapítani”

A pontyfogó kupa győztese rutinos mozdulatokkal mutatta be mindezt és mire felemelkedett a nap a túlpart erdősáv fölé, addigra a bepoharazott etetés fölött már ott billegett a piciny úszó. A reggelében is fülledt, széltől moccanástalan, nem túl nagy halaktivitás mutató víz ellenére, az első csalieresztést követően csupán négy percet kellett várni a kapásra. A ráemelésre határozottan a nádfal irányába indult egy vélhetően jobb hal és hiába a rutin, az egyre vízszintesebbre nyúló gumin és „egyenesedő” rakóson segíteni már nem lehetett. Így az első vendég némi küzdelem után leköszönt egy horogkipattanással.


Nyúlik a gumi, egyenesedik a rakós: testesebb halak is élnek a Poklásban

Nem sokat kellett várni azonban a következőre: néhány perc alatt a víz megnyugodott, bement egy pohár búza és hamarosan szó szerint is kézzel foghatóvá vált az az élmény, amelyet egy sporthorgász igények szerint halasított víztől remélni lehet. Ahogy jósolható volt: pontyok, izmos kárászok, kisebb keszegek jelentkeztek és kerültek innentől szákba vegyesen. Ahogy „beálltak” a halak az etetésre, onnantól fogva egy-két percnél több nem igazán telt el úgy, hogy az etetés körül valamilyen halaktivitást ne jelezett volna az úszó.


Már most is szép a Poklás halállománya, ami a jövőben tovább javulhat


A halőri tapasztalat szerint pontyok és kárászok mellett keszegek, compó,
illetve amur is gyakori vendég az úgynevezett “békéshalak” repertoárjából

Tanulságos volt tapasztalni, hogy az inkább hagyományos, finomszerelékes módszerekhez mérten durvának mondható felszerelést alkalmazó szomszéd horgásztársaknál ez idő alatt nem volt fogás, persze még csak alig fél óra telt el, ami ugyebár a „leülős” pecánál nem egy kétségbeejtő időintervallum. Persze, ahogy Zoli is ecsetelte egy-egy testesebb hal parírozása közben, a finomszerelékes sporthorgászatban más a cél. Aki ezt a fajta horgászatot részesíti előnyben, annál fokozottan az élmény számít, a zsákmánynak úgymond „halhús” értéke nincsen. Ennek megfelelően a stílust művelők egy adott, rövidebb időtartamú, három-négy óránál ritkán hosszabb horgászat során akarnak igen intenzív élményhez jutni, ami mozgalmasságában, cselekvőidben is aktívnak számít. A mai világban egyre többen vannak, akiknek sem lehetőségük, sem igényük az egész napos vízparti időtöltésre egyhuzamban. Számukra fontosak igazán a Poklás csatornához hasonló, halállományában és szabályaiban sporthorgász szempontokat fokozottan kielégítő vízterületek, ahol nem mellesleg egy gyermeknek is sokkal könnyebb odaadni a halfogás nagyszerű élményét. 


A finomszerelékes sporthorgászatban néhány órányi aktív, cselekménydús
élményen van a hangsúly…


…amit csak megfelelő halállomány és optimális körülmények biztosíthatnak

Zoli szavait mi sem igazolta jobban, minthogy a folyamatos halfogás közben úgy röppent el a reggel két-három órája, hogy az ember nem azon morfondírozott, vajon lesz-e kapás a mai napon, hanem hogy miért fordult le már a harmadik szebb hal – horogcsere segített ezen –, illetve az „üveges” szemesre jön-e jobban vagy a főzött konyhai remekre? (Most az üveges volt a nyerő.)

Fél kilenckor úgy döntöttünk, hogy elég is volt. Néhány óra remek, intenzív horgászatot tudhattunk magunk mögött, amelynek – a vízkezelő engedélyével – szákba gyűjtött szebb halait egy-két fénykép készítésének erejéig megcsodáltuk. Egy közeli szomszéd ezt látva bizony nekünk is szegezte a régi kérdést: – Mit csináltok vele? A neki talán furcsa válasz remélhetően a Pokláson még sokszor el fog hangzani a jövőben: – Mennek vissza… Mi csak egy jó pecáért érkeztünk!

Cikk és fotók: Tószög György

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük