Nem tévedés, a számtalan népi elnevezéssel illetett vörösszárnyú keszeg, most valóban rászolgált a címben szereplő régies szólításra. A szövetség számára készülő horgászfilm hétvégi felvételén esett meg az a ritka (vagy nem), de sokak számára talán mégis meglepőnek tűnhető eset, mikor is a horgon lévő halat egy vehemens ragadozó támadja meg.
A jókora vörösszárnyú keszegre, annak partközelbe vezetgetése közben csapot rá egy már nem éppen „szivarkorú” csuka az egyik hínárfoltból, és alaposan helybenhagyta. Talán csak öt-tíz másodpercig volt a szájában a „pirosszárnyú”, de ennyi idő bőven elegendő volt ahhoz, hogy szó szerint halálos sérüléseket ejtsen rajta. A kezeink között elvérző hal sebeit látva, kétséget kizáró tapasztalást lehetett szerezni arról a tényről, mely szerint ragadozó halaink közül, bizony a csukának van a legfélelmetesebb fogazata.
Az eperfa termésével történő cserkelő horgászat apropóinak megfilmesítése közben egyébként újabb fajt írhattunk fel a gyümölcskedvelő halak listájára. Ezúttal egy dévérkeszeg okozott kellemes meglepetést több okból is: egyrészt, hogy ő is kedveli a faepret, továbbá hogy az élővíz-csatornai vízrendszer ajándékozott meg vele bennünket, harmadrészt, hogy akkora volt – ha nem is óriás –, hogy a „nagy” Körösön is megszépül tőle a nap.
Az idei eprezés jól indult tehát, melynek nyomán hamarosan részletesen beszámolunk mindazokról a tapasztalatokról, melyek az év egyik legkülönlegesebb horgászatát, a nyár eleji „gyümölcsös napokat” fémjelzik.
Cikk és fotó: a Szerk.
Reggeli vágóképek a vízbe potyogó faeprekről…
…és a megfelelő szemek begyűjtéséről
Elengedte zsákmányát a csuka, de már nem sok élet van abban
Alaposan helybenhagyta a jókora „pirosszeműt”
Ezek szerint a dévér is szereti a faepret