Itt az őszi-téli ragadozószezon! – De hol?

Tulajdonképpen nincs az évnek olyan szaka, amikor ne lehetne valamilyen ragadozó halra eredményesen horgászni, de sokak számára az ősz és – egyre többeknél – a tél fagymentes napjai jelentik a klasszikus rablós időszakot. Sok szövetségi vízterület kínál ilyenkor jó ragadozós élményeket, nem árt tudni azonban, hogy általánosságban hol és milyen lehetőségekkel számolhatunk. A teljesség és a sorrendiség igénye nélkül nézzük a legígéretesebb őszi-téli pergető helyeket.

Bár egy adott területen az ott lévő ragadozóállomány jelenti az eredményességet leginkább befolyásoló tényezőt, az őszi-téli időszakban a vízterület meghorgászhatósága válik elsődlegesen hangsúlyossá egy pergető számára. A csónakosok – egy-két vakmerő kivétellel – lejöttek a vízről, marad a parti megközelítés, ami sok nyári, vízről könnyen elérhető favorithely esetében sokszor problémássá válik. Vannak azonban helyszínek, ahol a „hideg szezonban” is kiemelkedő módon találkozik e két meghatározó komponens.

A Kettős-Körös felvize

A békési duzzasztó „elengedését” sok, ragadozóra pályázó horgász várja minden évben. Amennyire nyáron nem, ősszel úgyannyira rablóhalas pályává válik a felvíz. A széles, kiöntéses nyári vízen szétszéledő halak a duzzasztás megszűntetésével az egykor mesterségesen ásott, csatornajellegű, jelentősebb búvóhelyet nem kínáló főmederbe szorulnak vissza. A felvíz jobb partjának – különösen a dobozi közúti híd és a duzzasztó között – számos nyári horgászhelyet adó szakasza kiváltképp alkalmas egy kiadós pergetős túrához, néhány óra alatt szinte az egész vízterület végighorgászható. Megfigyelés, hogy az egyre hidegebb napokhoz közeledve a halak (nem csak ragadozók) inkább a duzzasztó közelébe húzódnak. Bár a Kettős felvizének nagy klasszikusai ilyentájt már kifejezetten a rablóhalak, finomszerelékes módszerekkel keszegfélék, paduc, márna is jól fogható a keményebb fagyok beálltáig. A horogra akadó ragadozók jellemzően csuka, süllő, sügér, domolykó, októberben még harcsa, gyakran balin


A Kettős-Körös felvize vízeresztés előtt…


…és vízeresztés után

A Fekete-Körös kövezései, akadói

Bár a folyó teljes hazai szakasza „egymerő” ragadozós minta élőhely, pergetők által leginkább járt szakasza a Szanazug és Gyula-Városerdő közti szakasz, annak is a sok helyen nyílt, hosszan bejárható, jól megközelíthető jobb partja, illetve Gyula-Városerdő környéke. A haltartó helyeket leginkább az egymásba érő kanyarok kövezései és gödrei jelentik, de tulajdonképpen bárhol lehet számítani portyázó ragadozóra, hiszen sok rablóhal húzódik fel a Kettősről is ezekre a természetesebb mederrészekre. A városerdei vasúti híd után a kövezések mellett egyre több bedőlt fa, akadó tarkítja a Fekete-Köröst, amelynek netovábbjai Sarkad és Dénesmajor között válnak igazán izgalmassá, de egyben egyre megközelíthetetlenebbé is. Az őszi, de főként a téli Fekete-Körös klasszikusan süllős terep (amúgy nyáron is), mellette a leggyakoribb vendég a hideg időben a csuka. Horgászstílus tekintetében a tapogató-mártogató jellegű, vertikálisabb csalivezetés ajánlható, amely a kellő helyismerettel párosulva sok szép ragadozó fogását eredményezheti.

(Egyes folyószakaszok vonatkozó horgászati tilalmáról tájékoztatás itt.)


A téli Fekete-Körös Szanazug és Városerdő között


A határ felé szűkül a meder és szaporodnak az akadók

Sebes-Körös felvize

A szövetség kezelésében lévő, fokközi híd-körösladányi duzzasztó közti szakasz minden évszakban népszerű pergető „zarándokhely”. Hozzá kell tenni, annak ellenére, hogy a Kettős-Körös fevízéhez hasonlóan leginkább egynemű mederszakaszt jelent. Kivétel ez alól a fokközi híd alatti enyhe s-kanyar, illetve a duzzasztó közelében lévő Berettyó torkolat, melyek, adottságiakból kifolyólag jól tartják a ragadozókat (is). A ladányi duzzasztó feletti kanyarív feliszapolódott medrének sásos-nádasos partszéle pedig ismert csukás terep. Viszonylagos egyneműsége ellenére azonban a terület egésze jelentős ragadozóállományt tart. A folyószakasz népszerűségét nagyban növeli, hogy mindkét partja jól bejárható gyalogosan, sok állás, nyílt szakasz ad lehetőséget a pergető horgászatra. Míg nyáron elsősorban balinokra, pocokúszós években harcsára lehet számítani, addig ősszel és télen a csuka, a sügér és a süllő a meghatározó pergetős horgászzsákmány.

(Egyes folyószakaszok vonatkozó horgászati tilalmáról tájékoztatás itt.)


Szilveszteri süllőfogás a Sebes-Körös felvizén

Hármas-Körös felvíz – Gyoma és Békésszentandás

Nagyvíz, nagy lehetőségek – gondolná az ember. Ez így van, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szövetség által hasznosított összefolyás-gyomai közúti híd közti szakasz számos remek ragadozós helyének végighorgászása (főként, ha nem járhatóak a gátak) rengeteg sétába, kitartó hullámtéri kóborlásba kerül. Az őszi vízeresztések következtében esetenként négy méterrel is lentebb kerülő víz közelébe jutás, pedig a csúszós, „puhasarú” parti rézsű miatt olykor egyszerűen lehetetlen és veszélyes is. A legendás haltartó helyeken azonban – Ilonatelep, kis „S” és nagy „S”, Zsófiamajor, illetve a gyomai hídtól a jobb parton felfelé – mindig vannak nyáron jól kijárt, megásott állások, amelyeket ilyenkor is meg lehet horgászni. Kövezés kevés, annál több fás tartás, akadó, limány, forgó, padka rejti a ragadozókat. Süllő, kősüllő, csuka, ritkábban balin, domolykó a jellemző fogás a hidegebb időszakokban.

A másik felvízi szövetségi szakasz (Aranyosi-holtág – békésszentandrási duzzasztó) esetében a halászteleki vasúti híd (Szarvas-Mezőtúr vasútvonal) környéke és az utána következő kanyarok mélyebb, komolyabb tartásokat rejtő helyei kínálnak jó ragadozós lehetőségeket. A közvetlen híd utáni kanyarív 10-13 méter mély gödrei kiválóan tartják a halakat, gyakran akadnak horogra gyönyörű – szövetségi vízterületeken azonban védett – kősüllők is.

(Egyes folyószakaszok vonatkozó horgászati tilalmáról tájékoztatás itt.)


A Hármas-Körös téli vízszintnél mutatja meg igazán haltartó helyeit


Meghorgászásuk viszont nem mindenhol lehetséges


Egy gyönyörű őszi kősüllő a halászteleki gödrökből

Hármas-Körös alvíz

A békésszentandrási duzzasztótól a Daru-kanyar kifutásáig húzódó szakasz talán a legkedveltebb folyóvízi pergetős terület. Ennek számos oka van. Egyrészt a közvetlen duzzasztó alatti terület lokálisan a Körös-vidék egyik legnépszerűbb pergetőhelye, másrészt a Hármas-Körös alsó szakaszán duzzasztóhatás nem érvényesül, így a vízszint nyáriról-télire jelentősen nem változik. Az alvíz nemcsak a pergetők körében népszerű, ezért rengeteg hely sorakozik jobb és bal parton egyaránt, de sok szakasz az alvíz katlanszerű medersajátossága miatt horgászhelyektől függetlenül vízszélen végigjárható. A duzzasztó környezetén kívül csak egy helyen van kevés kövezés, jellemzően inkább a gödrök, padkák, beszakadt fák jelentik az „ász” helyeket, de a felvízzel szemben az alvíz majdhogynem minden négyzetmétere végigtapogatható. Általánosságban süllő, csuka, ritkábban balin, domolykó a jellemző őszi-téli fogás.


Pergető az alvíz legendás Daru-kanyari nagyakadóján

Félhalmi-holtág

Ha folyó esetében az alvíz, akkor a szövetség állóvizei közül a Félhalmi-holtág emelkedik ki ragadozós lehetőségeivel. Az öt szakaszra (bögére) osztott egykori folyókanyar-rendszer a pergetők körében télen-nyáron legendás hely, sokan tenyerükként ismerik egyes szakaszait, bölcsen hallgatva kincset érő tapasztalataikról, az éppen aktuális őszi-téli halgyülekező helyekről. A négyes ág rövidsége és jobb parti beépítettsége miatt kevéssé járt, az ötös ág viszont mindennek ellenpéldájaként ideális ősz-téli ragadozós terület, de az ilyentájt már nehézkes odajutás miatt kevesen vállalkoznak bejárására. Az időjárástól független megközelíthetőség miatt a holtág 1-2-3-as szakaszai a legjártabb pergetős területek, a 3-as szakasz különösen kedvelt, egyrészt hossza, másrészt két gyönyörű kanyaríve miatt, amely a halak számára ideális mederszerkezetet jelent. Híres az itteni süllőállomány, amely mellett csukák is szép számmal élnek a vízben. Talán az összes szövetségi víz közül itt lehet a legcélzatosabban sügérre horgászni. Jelentős egyedszámú csapataik úszkálnak táplálékot keresve az egyre hűlő vízben, a „banda” nagyjai szemet gyönyörködtető példányok, mini twisterrel jól foghatók.


A Félhalmi „hármas” pergetői berkekben alaphely


Süllői, csukái mellett elsőrangú sügerező víz


Az „egyes” ág tartásait is érdemes hideg időben végigpásztázni

Élővíz-csatorna

Rekordlistás ragadozókat ritkán rejteget… De! A vízterület, élőhely típus sajátosságai miatt tulajdonképpen egy „csukagyár”. Ebből a szép, mintás testű, talán legkönnyebben/legegyszerűbben megfogható ragadozóhalunkból nagyon sok él az Élővíz-csatornai vízrendszerben. Nem nagyok (ha több kíméletet kapnának a horgászoktól, lennének nagyobbak is), de kezdőknek vagy a könnyű sikerre vágyóknak ideális rablóhalas lehetőséget biztosítanak. (Főleg, ha az ember egy ultralight bottal vág neki a sétának.) A csatorna városi, város közeli területei jól bejárhatóak, ilyenkor ősszel ritkán fordul elő, hogy egy-egy szakaszt végigpergetve ne vágjon oda jó néhány „csíkos bőrű” a műcsalinak. Őszi nehézség a vízben sodródó rengeteg falevél, amely megnehezíti a klasszikus villantós horgászatot, twisterrel, gumihallal jobban lehet boldogulni. Bár a csatornán rablóhalként a csuka az úr, más ragadozókra is számítani lehet. Sügér, domolykó bárhol színesítheti a csukafogást, a zsilipek, átereszek közelében főként, itt még egy-egy balin is vendég lehet a horgon.


Az Élővíz-csatornánál aligha van „csukasűrűségben” jobb szövetségi víz


Ősszel a sok falevél miatt az egyágú horoggal szerelt műcsalik javasoltak


A zsilipeknél domolykó, balin sem ritkaság a horgon

Fás-tó

Bár a felsorolás elsősorban a pergető horgászat szempontjai szerint vette számba a legkedveltebb őszi-téli ragadozós vízterületeket, azért vannak még kiemelkedő rablóhalas szövetségi helyszínek. A Fás-tó szintén híres ragadozóiról, őszi süllőre sokan horgásznak a hideg őszi estéken vagy az enyhébb téli nappalokon. A hatalmas bányatavon a pergetés eredményessége igencsak esetleges, így az itteni ragadozóhorgászat az élőhalas, halszeletes megoldásokra szorítkozik. A Fás-tó süllői egy-egy jó hely esetében olyannyira csábítóak, hogy sokan még az „egy bedobás, egy szakadás” eshetőséget is felvállalják az ügyért.


A Fás-tó őszesti köntösében


Süllőre várva az alkonyatban

Az említett vízterületekről bővebben a „Horgászvizeink” menüpont tájékoztat (térkép, megközelítés, egyéb hasznos infók).

Cikk: Tószögi György
Fotók: Körös-Horgász képarchívum

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük