Aki nyitott szemmel jár, annak bizonyára feltűnik, hogy horgászvizeink nádasait sok helyen valami titokzatos élőlény dúlja. Összekuszált nádfalak, lekopasztott nádszálak, megcibált, félbetépett levelek árulkodnak jelenlétéről, de a tettest – és a tettet – nemigen lehet látni.
A talány persze nem mindenki számára talány. Főként a horgászok vannak tudatában annak, hogy ahol megborzolt nádasokat és lerágott nádleveleket látni, ott bizony minden kétséget kizáróan jelen vannak vizeink „szarvasmarhái”, az amurok.
Az amur idegenhonos halfajként Kelet-Ázsiából került hazánkba 1963-ban és legtöbb természetes vizünket már évtizedekkel ezelőtt meghódította az ember segítségével. Nagyobb folyóinkban és tavainkban (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Tisza-tó, stb.) éppen úgy megtalálható, mint a holtágakban, sőt még a kisebb-nagyobb öntözőcsatornákban is.
Vízfelszín közelében pihenő amur egy Békés megyei horgászvizen
Fotó: Simon Ferenc
A legendásan híres “nádlegelésnek” többnyire már csak a nyomai láthatóak
Az amur fiatal korában sok más halhoz hasonlóan planktonnal, majd apró gerinctelen állatokkal táplálkozik, de hamarosan rátér a magasabb rendű növények fogyasztására.
Horgászkörökben ismeretes, hogy ez a behemót, akár 30 kilogrammosra is megnövő halunk rajong a zöld nádért és nyár derekára alaposan megtépázza a tavasszal kihajtott, ekkorra már szépen megerősödött szálak katonás sorait.
Amurok által rendszeresen dézsmált nádfal Békéscsabán
az Élővíz-csatorna Árpád sori szakaszán
Mivel azonban híresen óvatos jószág és előszeretettel ténykedik éjszaka, így még a vízpartot rendszeresen járók között is kevesen vannak azok, akik szemtanúi lettek volna legendás nádlegelésének, a sok esetben vízfelszín felett lévő levelek eltünedezésének.
Szövetségünk egyik halászati őrének, Bogdány Zoltánnak azonban a közelmúltban páratlan videó felvételt sikerült készítenie, amelyen jól megfigyelhető, hogy az amur milyen profi módon bánik el nem csak a magasból aláhajló nádlevéllel, de erős garatfogainak köszönhetően magával a rostos nádszállal is.